Miután nemrég felfedezhettem a "szlovák csoda" társadalmi hátországát, tovább erősödött az a meggyőződésem, hogy nem cinikus osztogatás volt, amit Medgyessy Péter művelt 2002-ben a magyar bérekkel - legfeljebb naiv tévedés.
Egyenlő munkáért...
Hiszen ha egy gazdaságban nő a termelékenység, vagyis szervezettebben, jobban, de főként többet dolgoznak az emberek - akkor ezzel arányosan nőhetnek, vagy a korábbi lemaradást bepótolhatják a munkajövedelmek is - nem igaz? Többnyire nem. A legtöbb új keletű gazdasági csoda mögött semmi más nem áll, mint hogy sokkal több munkáért alig valamivel többet fizetnek. Ahol válság és szegénység volt a fejlődés kezdete előtt, az ottani emberek kénytelenek kevéssel is beérni.
2007 júliusában, amikor a Peugeot-Citroen összeszerelő üzeme Coventry mellől Nagyszombatra költözött, a Fidesz sajnálkozott, hogy Magyarország már ezt sem tudta megszerezni. Arról alig esett szó, hogy a szlovák munkások kevesebb mint ötödnyi bért kaptak, mint amennyit előzőleg az a 2500 angol munkás, akit a kiszervezés miatt az utcára tettek. Dzurinda szlovák miniszterelnök 2004-ben maga dicsekedett el azzal az Európai Tanács ülésén, hogy országában öt százalék termelékenységnövekedésre csak egy százalék béremelés jut. De nemcsak a szlovák "csoda" mögött áll a "sok munkáért kevés bért" elve, hanem az ír bezzeg-gazdaság teljesítménye mögött is. GDP-jét tekintve Írország az Európai Unió tíz leggazdagabb állama között van, az ír átlagbér azonban - az OECD statisztikái szerint -
20 százalékkal elmarad az unió tíz leggazdagabb államának átlaga mögött. Pedig nem kizárólag a bér a feltétele a versenyképességnek:
a Világgazdasági Fórum rangsorában egy kicsi, lapos, disznótenyésztő ország, Dánia a földkerekség harmadik legversenyképesebb országa - az ottani fizetések is 30 százalékkal haladják meg az írországit.
Mindenféle egyenjogúságnak vannak harcos támogatói: a melegek házassága legyen egyenlő a heterók házasságával, a kisebbségek esélye a többségekével, a nők jogai és fizetése a férfiakéval! Én ezeket mind támogatom, de kiegészíteném egy régi gondolattal, amelyet ifjúkoromban még jól ismertek, bár nem következetesen alkalmaztak, a rendszerváltozás óta azonban mintha mindenki elfelejtette volna: egyenlő munkáért egyenlő bért! Vagy ilyen nincs, sőt, már álmodni sem szabad róla?
