Fodor többszöri próbálkozás után jutott a csúcsra, akkor, amikor a rendszerváltó párt történetének legnagyobb válságát éli. Az SZDSZ-t könnyen temetheti hullámsírba, s komoly erőfeszítésre van szüksége ahhoz, hogy fölemelje. Kampányában meghirdetett programja ehhez kevés, lavírozásra néhány hét, hónap még rendelkezésére áll, ám utána súlyos döntések várnak rá, mert - mint már annyiszor - az SZDSZ befolyása a politikai-hatalmi viszonyok alakulására sokkalta nagyobb, mint támogatottsága.

Mindjárt itt az első állomás: akarja-e, s ha igen, képes-e (legalább átmenetileg) helyreállítani az egységet a szabad demokraták táborában, szorosabban véve a képviselőcsoportban? Gesztus, ha Kóka Jánost meghagyja frakcióvezetőnek, de azzal szűkíti saját cselekvési szabadságát. Ugyanakkor cserélni sem tud egykönnyen, hiszen a frakció java része, még az esetleges átállókat is belekalkulálva, Kókát támogatja. Valószínű, hogy a konfliktus elől egyelőre kitér Fodor.

A legnagyobb politikai próbatétel elé azonban az SZDSZ jövőbeni magatartása állítja. A koalícióból való kilépést kezdetben elhamarkodottnak vélte Fodor, majd többször meglebegtette, hogy Gyurcsány Ferenc miniszterelnök lecserélésével újrafogalmazható volna a pártszövetség - de közvetlenül a küldöttértekezlet előtt, jól érzékelhetően háttérbe szorult ez a variáció. Jelenleg két opció érvényes: a kormány hivatalban tartása, avagy egy előre hozott választás. Mindkettő számos feltételtől függ, amelynek kielégítésére, szintén jól láthatóan, már el is kezdődött a versenyfutás.

Sok-sok ajánlat fog érkezni Fodor Gábor címére, köztük szocialista berkekből olyan is, amely "fölmelegíti" a sutba dobott verziót, egy esetleges kormányfőcserét - és az ajánlatok közül előbb-utóbb akkor is választania kell, ha mint politikus jobban szereti a katalizátorszerepet. Minden lépése, szava híveket vonzhat és taszíthat, ugyanakkor korántsem biztos, hogy ezzel azonos irányban mozog belső támogatottsága, amely a küldöttgyűlés szavazati arányát figyelembe véve igencsak törékeny. Márpedig aki egyszerre szeretné ismét pártjában látni Bauer Tamást és Tölgyessy Pétert, az vagy nem ismeri megnyilatkozásaikat, vagy nincsenek kialakult támpontjai arra nézve, merre is induljon. Persze, a "virágozzék ezer virág" békeidőben lehet szavazatvonzó, csak jelenleg sem a hazai közélet, sem maga az SZDSZ nincs olyan állapotban, hogy a meglévők mellé újabb és újabb ellentétek "izzadjanak ki" optimális reakciókat.

Azt pedig ma majdnem lehetetlen megtippelni, hogy a szabad demokraták számára mi a túlélés záloga - elérni a Fidesznél a Tölgyessy által fölvetett alkotmányozási moratóriumot, amely e táborban fékezi az Orbánék visszatérésétől való félelmet, vagy a szocialistáktól kicsikarni egy liberális szemmel is elfogadható költségvetést, karakteres adóreformmal, valamint elkötelezettséget a szabad demokraták tradicionális értékeinek képviseletére. És nyilván a válaszadás folyamatában cseppet sem lesz közömbös a frakció viselkedése, hiszen a húsz képviselő legalább fele több mint gyanakodva fogja figyelni Fodor politikai mozgását.

Az SZDSZ elnöke a személyes találkozókon ki lesz téve a csábítás megannyi trükkjének, hiszen a Fidesz egyre jobban szeretne egy előre hozott választást, az MSZP pedig arról igyekszik majd meggyőzni őt, hogy egy kormánybuktatással könnyen a kamikazék sorsára juthat. Beígért rangok, lehetőségek, politikai perspektívák erdejébe visz az út, amelynek leltára a nyilvánosság számára csak akkor válik világossá, amikor eldől, hogy az SZDSZ-nek melyik ösvény a kedvesebb.

Fodor könnyen járhat úgy, mint a néhány hónapig elnökösködő Demszky Gábor, amikor meghirdette az egyenlő távolság elvét. Annyiban azonban jóval nehezebb a dolga, hogy ma még kevésbé látni, min bukhat el, és mivel tehet csodát.

Csak egy biztos: az SZDSZ válaszút előtt áll.