Ezekről azonban kiderült, hogy nem a tények, hanem a hiedelmek világába tartoznak: egészséges embereknél a megnövelt sófogyasztás önmagában nem rontja az életkilátásokat.

A só "rehabilitálásához" vezető vizsgálatot a New York-i Albert Einstein College of Medicine kutatói készítették. Az elemzés kifejezetten arra vonatkozott, hogyan hat a só a szív- és érrendszeri megbetegedésekre. A vizsgálat meghökkentő eredménnyel zárult: nem a sófogyasztás, hanem inkább annak hiánya jelent egészségügyi kockázatot. Az eddigi feltételezésekkel ellentétes következtetésre egy széles körű országos felmérés szolgáltatott alapot. Az USA-ban csaknem kilencezer, harminc évnél idősebb "átlagember" adatait elemezték, olyanokét, akik nem korlátozták a saját sóbevitelüket. A garantált szív- és érrendszeri kockázatforrásokat (magas vérnyomás, dohányzás, cukorbetegség) kiiktatva kiderült, hogy a sófogyasztás önmagában nem kockázati tényező, sőt, a legkevesebb sót fogyasztók nyolcvan százalékkal nagyobb halálozási veszélynek vannak kitéve, mint azok, akiknek az étrendje a legtöbb sót tartalmazza.

Mostanában egymás után dőlnek meg az egyes élelmiszerek, illetve életmódbeli jellemzők "egészségtelenségével" kapcsolatos hiedelmek, ami leginkább az egészségügy komputerizálódásának, az adatok könnyű kiértékelhetőségének a következménye. A fejlett országokban a kilencvenes években kezdték meg a személyes egészségügyi adatok tömeges számítógépre vitelét, így egyre több helyen állnak rendelkezésre megfelelő időtávú, az összehasonlítást lehetővé tevő elektronikus adatbázisok. Az elemzőprogramok pedig sorra szolgáltatják az eddigi (tév)tanokat cáfoló bizonyítékokat. Az International Journal of Cancer legfrissebb száma egy több évtizeden átívelő elemzés alapján arról tájékoztatja az olvasókat, hogy a tea- és kávéivásnak nincs köze a mellrákhoz. Huszonkét éven át több mint 85 ezer nővér adatait gyűjtötték össze, és nem találtak emelkedett kockázatot azon nők körében, akik napi négynél több kávét vagy teát ittak, azokhoz képest, akik egynél kevesebbet. Sőt, a menopauza után lévő nők között kissé alacsonyabb volt a mellrák kockázata azoknál, akik a legtöbb koffeines italt fogyasztották, azokhoz képest, akik a legkevesebbet. Egy tanulmányt cáfolja, hogy a krumpli kisütése során keletkező akrilamid rákkeltő anyag lenne. Olasz és svájci kutatók szerint a sültkrumpli-fogyasztás és a rák kialakulása közti kapcsolatot kimutató eddigi vizsgálatok elsiették következtetésüket. Például nem foglalkoztak az elhízás és a rák összefüggésével, ami sokkal valószínűbb, mint az, hogy az akrilamid lenne a felelős a betegségekért, és nem inkább a zsíros ételek fogyasztása. Az is kiderült (szintén egy amerikai kutatásból, amelyet a British Medical Journal ismertetett), hogy semmilyen tény nem támasztja alá azt a feltételezést, amely szerint napi nyolc pohár, azaz másfél-két liter víz elfogyasztására van szüksége a szervezetnek. Ha valaki kevésbé szomjas, és kevesebbet iszik, attól még nem lesz veseköve, és az emésztése sem fog elromlani. (A napi vízigény egyébként valóban megközelítheti akár a két és fél litert is, ám ennek egy jelentős részét a táplálékaink víztartalma fedezi.)

A megdőlt hiedelmek sorába tartozik a mostanában újra divatba jött mangalica zsírjának "egészségességére" vonatkozó elmélet is. Az Országos Húsipari Kutatóintézet vizsgálatai szerint a mangalicazsír és -szalonna zsírsavösszetétele gyakorlatilag azonos a tipikus nagyüzemi sertésnek számító magyar nagyfehér-magyar lapály hibridével. Az sem igaz, hogy a sötétben (gyenge fényben) olvasás rontja a látást. Mint a kutatók megállapították, a szem tág határok között képes alkalmazkodni a környezetből érkező fény mennyiségéhez, ha pedig túl sötét van, egyszerűen nem látjuk a betűket, de ez nem árt meg a szemnek. Szintén tévedés, hogy a borotválás vagy az epilálás nyomán erősebb haj-, illetve szőrszálak nőnek: erre semmilyen bizonyítékot nem sikerült találni.