Az Északi-sarkvidékkel határos országok képviselői is igyekeznek eloszlatni a félelmeket, hogy versenyfutás kezdődött az Északi-sarkért - illetve a terület alatt fekvő olajkincsért. Május végi grönlandi találkozójukon Dánia, Kanada, Oroszország, az Egyesült Államok és Norvégia magas rangú képviselői kijelentették: az ENSZ égisze alatt, a nemzetközi jogot tiszteletben tartva rendezik területi követeléseiket.

A globális felmelegedés hatására zsugorodik az Északi-sarkvidéket borító jégtakaró, így néhány évtizeden belül lehetségessé, és ami még fontosabb, gazdaságossá válhat a tengerfenék alatti kőolaj- és földgázmezők kitermelése, és a legendás északnyugati átjáró is egyre hosszabb ideig lesz hajózható. Egy amerikai kutatóintézet szerint a föld feltáratlan szénhidrogénkincseinek akár egynegyede is rejtőzhet a térségben.

A hivatalosan még egyetlen országhoz sem tartozó, 1,2 millió négyzetkilométernyi területért tavaly nyáron gyorsult fel a "versenyfutás", amikor egy orosz tengeralattjáró rozsdamentes titánötvözetből készült orosz zászlót rögzített a tengerfenékhez az Északi-sarkon. Moszkva azon az alapon tart igényt az Északi-sarkra, hogy a Szibériától az Északi-sarkig húzódó Lomonoszov-hátság Oroszország északi kontinentális talapzatának folytatása. E tenger alatti hátságot Dánia is magáénak mondja, ám Norvégia és Kanada is bejelentette igényét a sarkvidéki területekre, az USA és Kanada között pedig az északnyugati átjáró feletti ellenőrzés joga okoz konfliktust.

Az ENSZ 1982-es tengerjogi egyezményének alapján minden ország a partjaitól számítva 200 tengeri mérföldet (370 kilométert) mondhat magáénak a tengerfenéken. Ennek kiterjesztését geológiai adatokkal alátámasztva kérhetik az aláírók, akiknek bizonyítaniuk kell, hogy az igényelt terület az adott országgal megegyező kontinentális talapzaton fekszik. Norvégia, Dánia, Kanada és Oroszország is ezt kihasználva igyekszik most területi követeléseit érvényesíteni.

Környezetvédők mindeközben arra figyelmeztetnek, hogy a sarkvidéki területek alatt fekvő kőolaj- és földgáz kitermelése tovább gyorsítja a klímaváltozást. A Greenpeace az 1959-es Antarktisz-egyezményhez hasonló rendezést sürget az Északi-sarkkal kapcsolatban.

A Déli áramlat nem fenyegeti a Nabuccót, hanem kiegészíti, mondotta a világ legnagyobb gázvállalata, az orosz Gazprom első embere, Alekszandr Miller a Deauvilleben tegnap tartott nemzetközi sajtótájékoztatón. Miller szerint nem elképzelhetetlen, hogy belátható időn belül az olajár a jelenleginek csaknem a kétszeresére, 250 dollárra nő (s ez magával húzza felfelé a gázárat is, ami Magyarországot is érinti, hiszen a Gazprom hosszú távú szállítási szerződéseiben az olajárakhoz köti a gáz árát). Az orosz energiaórás terjeszkedik, Kanadában hatalmas feltűnést keltett a bejelentés, hogy a Gazprom beszállna az Alaszkát Chicagóval összekötő, mintegy 6000km hosszú, 26 milliárd dollárba kerülő gázvezeték építésébe. (D. P.)