De vajon segíthet-e mindebben egy immár második alkalommal megrendezett összművészeti fesztivál? Feledheti-e a gondokat, a megkülönböztetést és mélyszegénységet a film, színház, muzsika? Többek között erről is vitatkoztak a résztvevők a vasárnap esti kerekasztal-beszélgetésen.

Elméletileg ennél szebb már nem is lehetett volna: itt volt a világhírű 100 Tagú Cigányzenekar, a falakon mindenütt a nemzetközi digitális fotópályázat, a Chachipe (cigányul: valóság, igazság) képei vették fel a kesztyűt a sztereotip romaábrázolás ellen, a különteremben pedig Máskép(p) címmel, akárcsak a tavalyi velencei biennálén, a kortárs roma képzőművészet új irányzatai mutatkoztak be. És ha elnézte a látogató Kállai Andor A szennyes kiteregetve című művét, mely voltaképpen egy sor Barbie-babából áll, amelyeket a hajuknál fogva csíptettek a szárítókötélre, és melyeket a művészetre fogékony gyermekek alig győztek megkaparintani, vagy Kállai Henrik sötét, vad színekkel dolgozó festményeit, akkor valóban úgy érezhette: itt már nem lehet különösebb baj. Az összképet csak erősítette, hogy a magyar pop-rock előadói alkalmi fúzióban bazseváltak együtt cigány folkzenekarokkal, a Heaven Street Seven a Karaván Famíliával, a Kistehén tánczenekar a Romano Drommal, miközben pár méterrel arrébb a Romano Teátro egy szabadlelkű fiatal roma szerelmét tárta a világ elé.

- Az igazi integráció itt történik - mutat körbe Szilvási István, a fesztivál főszervezője. És tényleg: a francia és cseh bandák önfeledt zenéjére csápoló fiatalok vagy a derűs, szombat délutáni fürdést megörökítő fotók előtt álldogálók fejében talán meg sem fordul a szegregáció, a megkülönböztetés. Ráadásul nincsenek is kevesen, hiszen a tavalyi hét-kilencezres látogatószámot idén mintegy 14 ezerre sikerült feltornászni úgy, hogy hétvégén már a viharos idő és a foci-Eb is a fesztivál ellen dolgozott. Jövőre pedig, árulja el Szilvási, még több helyszínen, akár az egész várost megmozgatva szeretnék megszervezni a találkozót. De elég egy nap, hogy a varázslepel lehulljon.

- Egy emberélet kevés, hogy megszokd a megaláztatásokat, így aztán nem tehetünk mást, továbbadjuk a gyerekeinknek - mondja csendesen Bogdán János, az Országos Cigány Önkormányzat szóvivője. A rasszizmusról szóló kerekasztal-beszélgetésen ugyanúgy felszínre kerültek a népcsoportot sújtó problémák, mint a zárónapi tereferén, ahol a roma kultúra magyarországi jelenlétéről vitáznak a részvevők. A politikailag gyenge, ám kulturálisan erős romák számára az ehhez hasonló fesztiválok jelentik a pozitív identitás megfogalmazásának és a többségi tisztelet kivívásának lehetőségét, magyarázza Pulay Gergő antropológus. Ám ennek is megvannak a maga veszélyei. Például a romaügy elfesztiválozódása, mikor is a liberalizmusra fogékony középréteg csak amolyan egzotikus, délutáni programként tekint a romákra. Épp ezért lenne fontos levetkőzni a romantikus szemlélet maradékait (a vad színekben tobzódó, önfeledt cigányzenét játszó roma képét), és a kortárs művészet és modernizáció új útjait keresni. Mert így a többségnek megmaradnak "kulturális huligánoknak" vagy "speciális biocigányoknak", mint ahogy azt önironikusan megfogalmazta a hallgatóság néhány tagja. Akik szépen cseperednek a kultúra üvegházaiban.

Vajon mennyit segít a romákon az összművészeti fesztivál?