Csatát nyert, a németországi tejháborúban aratott győzelemtől azonban mesze van Romuald Schaber. A tejfeldolgozó üzemek közel felének majd tíznapos bojkottját és blokádját szervező parasztvezér azonban nem hordószónok, hanem a földön járó, pragmatikus gazdálkodó. Az allgäui birtokán közel 150 szarvasmarhát tartó férfiú tudja jól, a Lidltől és a többi diszkontlánctól kikényszerített 10 eurócentes tej-, illetve 20 eurócentes vajár-emeléssel csak lélegzetvételnyi szünethez jutott. A problémák maradnak, a kivívott árak viszont nem az örökkévalóságnak szólnak.

Az 51 éves ötgyerekes csalásapa éppen ezért egy "tej-poolért" lobbizik: olyan önszabályozó rendszerért, amely a mindenkori kereslet és kínálat igényében határozza meg a tejfeldolgozóknál leadandó mennyiségeket, hogy így lehessen tartani a Schaber vezette termelői szövetség, a BDM által követelt "tisztességes felvásárlási árakat". Ez utóbbi a blokádok és bojkottok nyomán ismét literenkénti 43 centre emelkedett, miután tavasszal a túlkínálat miatt 30 cent környékére zuhant vissza.

Hétfőtől a Lidl mellett az Edeka is megemelte a tej, illetve a vaj árát. A németországi felvásárlási hullám a hétvégén újabb löketet kapott, több diszkontlánc szerint a vásárlók kartonszámra vitték elsősorban a tartós tejet. A tízcentes áremelést beleszámítva a Lidl 71 centet kér egy liter tejért, a márkás tejek ára 1,09-1,19 euró között mozog. 

Schaber szerint nemcsak a tej és a vaj, hanem a joghurt-, a túró-, és sajttermékek árát is meg kellene emelni, s itt elsősorban a tejfeldolgozóknak kellene lépniük a kereskedőkkel szemben. Schaberék részsikere ellenére a Lidlt és a többi nagy láncot nem olyan könnyű térdre kényszeríteni. Feltéve, ha a politika is közbelép: a 32 ezer tagot tömörítő BDM vezetője szerint a német kormánynak kvótákkal kellene korlátoznia, illetve irányítani a termelést, s így a tejfeldolgozók kedvezőbb pozícióból indulva tudnának tárgyalni a kiskereskedelmi hálózatokkal.
Németországban mintegy 100 ezer tejtermelő vállalkozás működik, a kis-, és közepes méretű szarvasmarha-tenyésztő gazdaságok nem elhanyagolható része az EU-kvótáknak köszönhetően tudott életben maradni. A kvóták azonban 2015-ben végleg megszűnnek, s Schaber tisztában van vele, hogy sok gazda lehúzhatja a redőnyt - ha csak nem kap valamilyen állami támogatást.

A Schaber által propagált, az egekbe szökő termelést és mélybe zuhanó árakat megakadályozni hivatott "tervgazdálkodás" fenntarthatóságában sok szakértő kételkedik. Szerintük a tejtermelőknek el kell fogadniuk a nagyfokú áringadozásokat, az intervenciós és államilag garantált felvásárlási árak biztonságot garantáló korszaka lejárt. Cserében a költséghatékonyan termelők bőségesen profitálhatnak az exportból. Az évente 150 napot utazó Schaber viszont azzal győzködi a politikát, a többi között Horst Seehofer (CSU) szövetségi agrárminisztert, hogy a tejtermelés társadalmi kérdés, a tét nemcsak a gazdaságok fennmaradása, hanem egy életforma jövője is.

A Lidl és a többi nagyhatalmú piaci erő előtt Schraber nem hull csak úgy térdre. Ahogy a befolyásos német parasztszövetséggel szemben sem hajtott fejet. A 400 ezer németországi agrárvállalkozás 90 százalékát tömörítő DBV erősen a növénytermesztők befolyása alatt van, Schaber ezért is alakította meg az 1998-ban a tejtermelők szervezetét. Gerd Sonnleitner DBV-elnök a konkurencia mostani küzdelmét sokáig távokról figyelte, de amikor látta, hogy Schaberék célba érnek, gyorsan a tejfeldolgozókat blokád alá vonó gazdákhoz sietett, hogy biztosítsa őket szolidaritásáról. Taktikázásban azonban nem tudta megverni Schabert, aki éppen idejében két nappal a labdarúgó Eb nyitánya előtt lefújta a bojkottot, s visszaparancsolta a feldolgozókat eltorlaszoló traktorokat.
 

Romuald Schaber