Abban, úgy tetszik, mind a kormányzó párt, mind a Fidesz egyetért, hogy Magyarország versenyképessége nagymértékben múlik a magyar munkaerőpiac keresleti és kínálati oldala közötti egyensúly megteremtésén. Gyurcsány Ferenc, a május 31-ei MSZP választmányi ülésen a munkavégzésre képessé tevő oktatási rendszer megteremtését jelölte meg a kormány egyik fő feladataként, míg Orbán Viktor egy zártkörű gazdasági tanácskozáson egymillió munkahely megteremtését vizionálta, sőt álláspontja szerint a duális szakképzés az egyetlen olyan terület, amelyben a legnagyobb ellenzéki párt hajlandó együttműködni a kormánnyal. Bozóky Tamás a Méltányosság Politikaelemző Központ számára készített elemzésében a közelmúlt munkaerőpiaci és szakképzésbeni változásait járja körül.

„Magyarország versenyképességére rendkívül negatív hatást gyakorol a magyar közép- és felsőfokú oktatás, valamint a munkaerőpiac közötti összhang hiánya. Míg bizonyos divatszakmák esetében túlképzés alakult ki, vele párhuzamos tendencia a szakmunkás és diplomás hiányszakmák szaporodása. A problémákat súlyosbító tényező, hogy a 2004-es uniós bővítés következtében, a határokat és a munkaerőpiacot megnyitó országok elsősorban – a magasabb bérszínvonalnak köszönhetően – ezekből a hiányszakmákból további humántőkét vonnak el, így a megfelelő oktatáspolitikai és foglalkoztatáspolitikai intézkedések elmaradása esetén a kritikus pontokon még nagyobb hiány prognosztizálható.

A Magyar Kereskedelmi és Iparkamara szerint 2007-ben 80-100000 szakmunkással volt kevesebb a szükségesnél, 2013-ra pedig már 300000-es hiányt prognosztizál. A vállalati szféra számára rendkívüli veszteséggel járhat mindez: potenciális megrendelések, ígéretes fejlesztési lehetőségek hiúsulhatnak meg a szakemberhiány miatt.

Magyarországon a nemzetközi trendeknek megfelelően térségi integrált szakképzési központokat (TISZ) hoztak létre, amelyeknek az előzőekben tárgyalt felsőoktatási képzéshez hasonló feladattal kell megbirkózniuk: céljuk a munkaerő-piaci igények és a jelenlegi szakmastruktúra közti eltérések megszüntetése. A TISZ-ek koordinálják majd a szakképzésben érdekelt mintegy 1400 intézmény és a gazdasági szféra közötti párbeszédet.

A magyar szakképzési rendszer alapvető szerkezetében és célkitűzésében harmonizál a nyugat-európai szakképzési rendszerekkel, habár azok részleteiben nagyonis különböznek mind a magyartól, mind egymástól. A magyarhoz hasonló német minta szintén duális jellegű, azaz az állami-önkormányzati szféra és a gazdasági élet együttesen gondoskodik a kellő szakképzett munkaerő kitermeléséről.

A régiónként meghatározott szakképzési oktatási struktúra célja továbbá, hogy a helyi igényekhez alkalmazkodó képzési szerkezettel egyrészt csökkentse a munkanélküliséget, másrészt hogy megakadályozza a szakképzett munkaerő kiáramlását. Bár az évi 27 ezres magyar kivándorlás eltörpül a 324 ezres lengyel, vagy a 202 ezres román mellett, a magyarországi munkaerőpiac és gazdaság mindenképpen meg fogja érezni annak hatását. Ezt az állítást támasztják alá azok a nemzetközi adatok, amelyek szerint azokban a nyugat-európai országokban, ahol csak minimális korlátozást léptettek életbe a külföldi munkavállalók bevándorlását illetően, a gazdasági növekedést nagyban támogatja a migráció. Ráadásul a vendégmunkások az addig még be nem töltött állásokat alacsonyabb bérszínvonalért is hajlandóak elvállalni. Ez a jelenség azonban rávilágít arra is, hogy a nyugat-európai országok sem tudják tartósan, külső segítség nélkül megoldani a szakmunkáskérdést. A középfokú oktatást igénylő hiányszakmák megléte Európa keleti és nyugati felén is hasonló okokra vezethetők vissza: általános jelenség a demográfiai tendenciák romlása, a szakmunkák alacsony presztízse, valamint a diplomásokhoz képesti alacsonyabb bérszínvonal.

Magyarország esetében természetes folyamatként kell értékelnünk, hogy a rendszerváltást követően átrendeződött a foglalkozási szerkezet. Mivel ez a foglalkozások képzettség-igényének emelkedése mellett ment végbe, a folyamatosan növekvő számú diplomásokat a piac föl tudta szívni. A diplomások számának emelkedése számszakilag tehát lépést tart a felsőfokú képzettséget igénylő álláshelyekkel. A diplomás munkanélküliségnek nevezett jelenség oka valójában a képzésterületek aránytalan eloszlása.”
Részletek Bozóky Tamás elemzésében>>>>>