Most az ügyvivői testületben az ő szavazatán múlhat, hogy a Fodor- vagy a Kóka-pártiak kerülnek-e többségbe, mert e testület éppoly kiegyensúlyozott összetételű, mint amilyen szoros az elnökválasztás volt: Fodor Gábor két szavazattal győzte le Kóka Jánost.

Nagyon össze kéne szednie magát annak, aki meg akarná fejteni, hogy a küldöttek mire is adták a szavazatukat. Fodor Gábor esetében csak azt lehet biztosan tudni, hogy elnök akart lenni, de hogy tárgyalni akar-e újból a koalícióról, vagy sem, a kisebbségi kormányt akarja-e fenntartani, vagy sem, előre hozott választásokat akar-e, vagy sem, nem lehet tudni. Tárgyalni akar, de az "ország jövője" tárgyalási alapnak talán túl sok, konkrétumnak viszont kevés. A Kóka János mellé állók talán abban bíztak, hogy ha mást nem, az ezermilliárd forintos adócsökkentést csak keresztül tudja verni az MSZP-n, hogy végül azt lehessen mondani, lám-lám, mégiscsak maradt nyoma annak, hogy hat évig együtt volt kormányon ez a két párt, pontosabban paradox módon annak, hogy a kisebbik kilépett.

De az igenekhez ez kevés lenne - a küldöttek nemmel voksoltak: a Kóka-pártiak Fodorra, a Fodor-pártiak Kókára. Utóbbiak arra, hogy a Gyurcsány-kreálmánynak tartott vállalkozó, aki a pannon pumától a mocsári békákig bezárólag az állatvilág széles spektrumával gazdagította a magyar közélet nyelvezetét, miközben hagyta, hogy Gyurcsány Ferenc a teljes liberális szókészletet kisajátítsa magának, s elszívja előlük a levegőt. Hagyta azt is, hogy a reformokkal járó összes bajt a nyakukba varrja az MSZP. A Kóka Jánosra voksolók pedig arra szavaztak, hogy ne az a Fodor Gábor vezesse a szabad demokratákat, aki imádta magát a legnépszerűbb liberális miniszter képében mutatni, miközben pártja ott vérzett el az egészségügyi reformban. Aki nyilatkozott a Hír TV-nek, miközben az SZDSZ bojkottot hirdetett, akinek a koalícióból való kilépés kapcsán egyetlen számon kérhető szava nem volt.

A kérdés az, lehet-e építkezni a nemekből. Kis csavarral: lehetne. Volna ugyanis a közéletben is mire nemet mondania egy liberális pártnak. De az SZDSZ-nek egyetlen szava sem volt arra, hogy a monoki önkormányzat nyomában számos település törvénysértő eljárással regulázza a szegényeit, és ezt a szociális miniszter nem igazán helyteleníti. Kókának és Fodornak egyetlen szava sem volt arra, hogy egy fasisztoid tanárt választanak egy iskola igazgatójává - mintha más sem létezne, mint az adócsökkentés.

Dicsérni jöttem az SZDSZ-t, nem temetni - mondta Demszky Gábor, megtekerve a Caesart búcsúztató Antonius szavait. Az SZDSZ-t sokan temették már. Csakhogy az SZDSZ-t dicsérni most nincs miért. És hadd emlékeztessünk arra, amit Fodor Gábor mondott, amikor kilépett a Fideszből: nem ő változott, hanem a párt. Most sem Fodor Gábor változott, hanem a párt. Ez az SZDSZ már nem az az SZDSZ. Hogy milyen, még nem lehet tudni.