Kezdetben vala a katódsugárcsöves (CRT) tévé, amely egyetlen, gyorsan mozgó elektronsugárral rajzolta ki a képet. Aztán jött a színes tévé - három elektronsugárral. Aztán jött a projektor, előbb LCD átvilágításával, majd kis tükrök millióival - ez a ma legelterjedtebb DLP-technológia -, majd az LCOS (liquid crystal on silicone), amely szintén folyékony kristályokkal operál, de nem átvilágítós, hanem fényvisszaverő elvet hasznosít.

Csendben megjegyezzük, hogy a projektornak a képalkotó csak az egyik lelke. A másik a fényforrás - amely keveset változott az utóbbi 20 évben. Most látszik valami remény a nagy teljesítményű, nagy fényű LED-ek eljövetelével. Néhány éve megjelentek ugyan LED-es projektorok, amelyek kis fogyasztásúak, kisméretűek és kis fényerejűek voltak az 50-100 lumenes tartományban, ma egy nem túl drága, "rendes" projektor 900-1500 lument "tud". Ha viszont az új technikájú LED jó a Cadillacben vagy az Audiban országúti fényszórónak, akkor lehet, hogy projektorba is jó lesz előbb-utóbb. Nem melegít, nem változik fényének a színe, és több mint 10 000 óráig tart. Mindenesetre a LED-es projektorok előkészítették a "talajt" a kisméretű, hordozható, önálló energiaforrású kivetítőműfaj számára.

A DLP-elvű kivetítőben minden egyes képpontnak egy-egy rezgő tükröcske felel meg. A rezgés szabályozott, egyrészt a képpont intenzitását lehet szabályozni azzal, hogy ugyanazt a sugaracskát másodpercenként hányszor vetíti ugyanoda, másrészt a színét, mert a fényforrásból jövő fehér sugarat egy forgó színszűrő hol vörös (R), hol zöld (G), hol kék (B) színűre változtatva engedi a DLP-panelre, amely ezzel szinkronban küldi a vászon felé a megfelelő színkomponenseket - az előbb említett fényerősség-szabályozással. (Vannak 3 lapkás kivetítők, amelyekben egy-egy DLP-lapka felelős az R, G és B színekért, nincs forgó színszűrő.)

Még a Texas Instruments (amely cég magát a DLP-elvet feltalálta) fejlesztőiben felmerült, hogy ha a tükröcske ilyen gyorsan tud mozogni, akkor minek belőle annyi? Lehet egyetlen, jól vezérelt mikrotükörrel színes képet vetíteni? Igen, lehet. Ez az eszköz rendkívül kicsi lehet, körülbelül akkora, mint a mobiltelefonba épített fényképező, rendkívül kicsi a fogyasztása meg a fényereje, mert a mikrotükörről mikrofénysugár verődik vissza. Ennek ellenére az eszköz használható volt, 2007-ben mutatta be a Texas egy meglehetősen nagy mobiltelefonban.

A fényerőproblémát lézerdiódával oldja meg a Microvision nevű cég. A lézer azt a pluszelőnyt nyújtja, hogy nem kell lencserendszer, mert a kép mindig éles, akármilyen messze és akármilyen alakú felületre vetítjük - persze a fényessége a távolsággal hatványozottan csökken, egy méteren túl gyakorlatilag nem látszik. Viszont van abban valami báj, hogy a filmet a kivetítős mobiltelefon egy A4-es fehér papírlapra a pad alatt kiválóan vetíti... fülhallgatóban jön a hang... Ha nem az órán, akkor máshol, és egyszerre többen is nézhetik. Még ennél is vonzóbb, hogy személyes tárgyalás során a mobiltelefonból lehet vetíteni a prezentációt, a diagramokat vagy a termékfotókat. A pikoprojektor (ez lett a neve) üzleti felhasználása nagyobb és jövedelmezőbb piac lehet, mint a multimédia.

De jól illeszkedik a pikoprojektor a tartalomszolgáltatók mobiltévézési szándékaihoz is, érdemes fejleszteni. Elő is került egy érdekes, az LCOS-képalkotóhoz jobban illeszkedő elv, a holografikus diffrakció. Az LCOS-panel lézerdiódákkal a valódi képpontszámnál kevesebb pontból is tud éles, tiszta képet vetíteni (ekkor sem kell lencse a fókuszáláshoz), ehhez másodpercenként csak néhány ezerszer kell szabálytalan pontmintázatot kiszámolnia a vetítőelektronikának. 2009-2010 környékére várják a kereskedelmi pikoprojektorokat, előbb, mint a mobiltelefon-kiegészítőket, később pedig jellemzően az üzleti mobiltelefonokba építve.

Akár projektort is helyettesíthet a mobil