Puklisodó szőnyeg

Nekem a nevezetes klubestről kiszivárgott információk azt bizonyítják, hogy gyűlik a szemét virtuális nemzeti szőnyegünk alatt.

Nos mi is van az alatt a szőnyeg alatt? Nincs akkora válság, mint ahogy a Fidesz beállítja, de nem is annyira reménykeltő a helyzet, hogy a szükséges változtatásokat a mindenkori hatalom lazán, csuklóból elintézze. A gondok megoldása az alapkérdéseket érintő összefogás nélkül nem megy. A napvilágra került Orbán-tervek fogadtatása azt támasztja alá, hogy a bölcsnek titulált és magát egyre inkább annak is vélő vezér zsebében sem lapul ott az a bizonyos kövecske. A Népszabadság május 28-i számában megjelent Szonda Ipsos-felmérésből kiderült, hogy Orbán új többsége nem is annyira többség. Pedig a pártelnökökkel létrejött köztársasági elnöki audiencia után a kétszárnyú ajtón kilépve a volt miniszterelnök azonnal közölte a híréhes médiákkal: megmondta az elnök úrnak, hogy a Fidesz kész a kormányzásra. De mint látható, a társadalom megnyerése nem pipálható ki Orbán Viktor füzetecskéjében. Akkor viszont, mire ez a nagy magabiztosság?

Tetszik, nem tetszik, a kormány feje Gyurcsány Ferenc, az ellenzék vezére pedig Orbán Viktor. Amíg ők nem járnak elől jó példával egymás megbecsülésében, marad a társadalmi egymásnak feszülés, a problémák szőnyeg alá söprése. A csupán negációra épülő ellenzéki politizálás, amely az ellenzék ellenőrző szerepére hivatkozva populista módszerekkel gátolja a kormányzást, legalább annyi kárt okoz, mint a rossz irányba menő kormányzás. És lehet, hogy a kormányzati felelősség túlértékelése, a permanensen jelentkező problémák megoldásának elodázása, olyan puklit eredményez majd a szőnyegen, amiben bármely kormány hasra eshet.

Tősér István, Miskolc

Hat vagy hét?

Előrebocsátom, hogy sosem járok boltba vasárnap, tehát külső szemlélőként mondhatom, hogy annyi ostoba és komolytalan érvet már régen olvastam, mint amiket a KDNP-s Barankovics Alapítvány és a katolikus püspöki kar Iustitia et Pax (Igazság és Béke) Bizottsága közös konferenciáján mondottak a boltok vasárnapi nyitva tartása ellen (Szabadságot kérnek a vasárnapnak, május 31.).

Mennyivel tisztességtelenebbek azok, "akiknek kedvenc szórakozásuk, hogy a vasárnapokat valamelyik plázában töltik", mint azok, akiknek kedvenc
szórakozásuk, hogy a vasárnapokat (is) vendéglőkben, kocsmákban töltik, amik természetesen ezután is nyitva tar-
tanának. Nevetséges "tudományos" megállapítás, hogy "a hétvégi munka-
végzés bizonyíthatóan szerepet játszik a férfiak korai halálozásában". Egyrészt a férfiak túlnyomó (nem vendéglőben
mulatozó) többsége vasárnap is dolgozik a háztartásban, a kertben, vagy különmunkát vállal stb., másrészt a kereskedelemben dolgozók 80 százaléka nem is férfi (hoppá!). Ami a "közjó érdekében" vasárnap is végezhető tevékeny-
séget illeti, az bizony nem csak a tűzoltókra, a rendőrökre és az orvosokra vonatkozik, hanem a vasutasokra, a tömegközlekedés, a villamos-, a gáz- és a vízművek dolgozóira is, nem beszélve a televízió, a rádió munkatársairól, mivelhogy ők, mint a papok "szolgálata megköveteli a vasárnapi munkavégzést". Most már csak az a kérdés, hogy a boltok vasárnapi nyitva tartása nem a "közjó érdekét" szolgálja?

"Attól sem kell tartani, hogy munkahelyek szűnnének meg", ami nevetséges állítás. Nyilvánvaló, hogy hatnapos foglalkoztatáshoz kevesebb dolgozóra van szükség, mint hétnaposhoz - feltéve, hogy mindenki csak a heti 40 órát dolgozza le. Persze, túlóráztatás esetén elő lehet írni annak önkéntességét, a túlóradíj vonzó mértékét, s akkor valóban elkerülhető a létszámleépítés - lehetőséget adva arra, hogy az arra rászorultak ne máshol keressenek különmunkát.

Lévai Zoltán, Budapest

Rabok legyünk vagy szabadok?

A napokban értesültem arról, hogy egy laktanyát átalakítottak, komfortosabbá tettek. Így 800 személy befogadására lesz alkalmas. Természetesen már nem eredeti funkcióját látja el, de felszerelték minden jóval: van benne konditerem, könyvtár, színházterem, 18 állomásos PC-szoba, sőt az udvaron kosár-, kézi- és röplabdapálya szolgálja majd a beköltözők kényelmét. Mindez persze magántőke bevonásával jött létre. És az utóbbi években ez már a második ilyen jellegű beruházás, ami a köz- és magánszféra együttműködésében valósul meg.

Lehet találgatni: iskola, talán kollégium? Hideg. Nagyon hideg. Ez ugyanis egy börtön. És éppen ezért nem tudtam felhőtlenül örülni a fenti fejlesztésnek.

Kilencmilliárd forint. Mindez azért, hogy csökkenjen a rabok zsúfoltságérzete. Bevallom, gyakorló anyukaként most a bölcsődei létszámstop idején valahogy nem tudok osztozni boldogságukban. Kérdem én: ki törődik gyermekeink zsúfoltságérzetével? Napjainkban valóban közelharcot kell vívni a szűkös bölcsődei férőhelyekért, ezért az anyukák nem tudják kire hagyni gyermekeiket, így persze nem tudnak visszakerülni a munkaerőpiac vérkeringésébe sem. És most emlegethetnék uniós irányelveket, a helyzet ettől még sajnos ugyanolyan kétségbeejtő. Ugye érthető, ha most nem a rabok későbbi integrálódása foglalkoztat? Igen, tudom, ők is emberek, de addig, amíg több városban a gyermekek hátránnyal indulnak, mert nincs tornaterme az iskolának, vagy helyhiány miatt nem tudnak eleget a szabadban lenni, egyszerűen nem tartom helyénvalónak, hogy súlyos összegeket költ a magyar állam (konkrétan intézményenként évi kétmilliárdot 15 éven át) a bűnözők kényelmére. Lesz egy vendégmarasztaló magyar Alcatrazunk. Hurrá! Azt már ki sem merem számolni ez az összeg hány új bölcsődei férőhelyet jelentene. Esetleg felépülhetne néhány új tornaterem, megszépülhetne pár tanterem. Mert azt hiszem sokan osztják a nézetemet, hogy ezekre sokkal nagyobb szükség lenne, mint a börtönluxusra.

Környezetemben 30 fős zsúfolt óvodai csoportokban dolgoznak az óvónők, a bölcsődékben hosszú várólisták fogadnak (már ahol egyáltalán van bölcsőde), az iskolák minden létező pályázatot megragadnak, csakhogy egy icipicit is fejleszteni tudjanak. Az állam pedig azok életkörülményeinek jobbításán dolgozik, akik veszélyesek a társadalomra? Ők kerülnek egy európai színvonalú létesítménybe?

Csak halkan kérdezem: nem lenne-e hosszú távon kifizetődőbb az oktatásra vagy a közművelődésre költeni ezeket a milliárdokat? Így ugyanis a becsületes magyar állampolgár élete válhatna jobbá.

Tisztelt Döntéshozók! Állami pénzen most börtöntöltelékeket nevelünk vagy emberpalántákat? Ez a kérdés.

Válasszatok!

Kovács Mónika, Szada

Úri passzió

Döbbenettel olvasom, hogy "Állami marad a Ménesbirtok" (május 28.). A lótartás ugyanis szakértő kezekben jó üzlet, másképpen pedig úri passzió. A bábolnai gazdaság rendszerváltás utáni történetéből világosan látszik, hogy a korábban sikeres gazdaságot semmi másra, mint pénz kiszivattyúzására használták a kormányok. Ezért Bábolna esetében szakértelemről beszélni eufemizmus. Ezt bizonyítja az évek során felhalmozott 60-80 milliárdnyi veszteség, az adófizetők terhére. Úri passziónak pedig nincs helye közpénzből. A legfelháborítóbb azonban az a jogcím, amellyel az újabb 180 milliós pénzinjekciót indokolják: nevezetesen a 11 ezer hektár "kényszerhasznosítása". Ez az EU túlméretezett földalapú támogatása és a kiugróan magas gabonaárak mellett egyszerűen nevetséges. Semmi másról nincs szó mint dilettantizmusról és/vagy pénzkiszivattyúzásról. A szokásos genetikai hablaty csak a lakosság megtévesztését szolgálja. Ha a kormány igényt tart a közbizalomra, őrizze meg a szakértelemnek és a becsületességnek legalább az illúzióját, és vonuljon ki az állam a lótartásból (és nem mellékesen a lóversenyeztetésből)!

Bauer Péter, mérnök-közgazdász