- Rádiózenekari akadémiára áldozza a Kossuth-díját. Miért annyira fontos ez?

- A tehetségek bekerülhetnének a profik mellé, és a szintjükhöz mért feladatot kapnának. A későbbi Wagner-napokon akár szólót is játszhatnának. A kurzus kreditpont a Zeneakadémián, és nemzetközileg is óriási előnyt jelentene.

- Miért mondja feltételes módban?

- Mert két évre kell meghirdetnünk a programot, de a Wagner-napok gazdája, a Művészetek Palotája és a Magyar Rádió még nem állapodott meg véglegesen. Ezért elvileg kicsúszhatunk az időből. Az alapítványra azért gondoltam, mert a dicsőség mindig a karmesteré. De én azt akartam, a zenekar érezze, ugyanolyan fontosak, mint én. A Kossuth-díj amúgy is az ő érdemük, az elmúlt hat évben csak őket vezényeltem a hazai együttesek közül.

- Vessen meg, én azt hittem, az akadémiával akarja megmenteni a Rádiózenekart.

- "Te mondád..." Állandóan azt hallom, túl sok magyar együttes van. Abból a pénzből, amelyből fenntartanak egyetlen szimfonikus zenekart, tíz rangos külföldit lehet meghívni. A kérdés az: milyen koncertekre vevő a közönség? Egyetlen lehetőségünk maradt, új dologgal piacra lépni.

- Olyannal, mint a ma kezdődő Wagner-napok?

- Nem is gondoltam, hogy ekkora az érdeklődés a Ringre, percek alatt elfogytak a jegyek. Persze reménykedem, ha a Wagner-napok és a Rádiózenekar sorsát összekapcsolom, mondhatják, hogy szükség van rá. Most rákérdezhet a kimondhatatlanra: ha mégis megszűnne, automatikusan vége a Wagner-napoknak is? Erre nem akarok válaszolni.

- Pedig a rádiónál - állítólag - többen úgy tartják: nem kell az intézménynek ekkora zenekar.

- Erre csak annyit mondok: versenylóval nem szabad szántani. A kiemelkedő kulturális értékek megőrzése közös feladat. A kulturális tárca nem mondhatja, hogy ez nem az ő asztala. A főpincérnek akkor is oda kell lépnie egy asztalhoz, ha nem az övé, de az illetékes nincs kéznél. Ha nem így tesz, rossz főpincér.

- A tárca úgy érvelhet: elég állami támogatást kap együtteseinek fenntartására a rádió.

- Állandó számháború folyik arról, ki mit ad, és annak mi az eszmei értéke. Persze kiléphetnénk a rádió kötelékéből, de akkor fizetni kellene azért is, amit most ingyen kapunk: stúdiót, rezsit.

- Bejelentette úgy fél éve, közép- és hosszú távon nem tudja vállalni a zenekar fő-zeneigazgatását. Menekül?

- A muzsikusok kértek fel, hogy vezessem a zenekart,
de szégyellem, nem tudok pénzt szerezni nekik. Mikor hívtak az Operaházba fő-zeneigazgatónak, azt hittem, elbírom mindkettőt. Tévedtem. Jóval több a munka, mint gondoltam.

- A Wagner-napok mekkora konkurencia az Operaháznak?

- Maga is ezt mondja? Megkaptam már az Operaház zenekarától, hogy a nemzetközi érdeklődést a Rádiózenekarra irányítom. Olyan ez, mint egy új házasság, ahova viszem a gyereket az előző kapcsolatból, és neki is nagy figyelmet szentelek. Jelzem, elképzelhetetlen, hogy a Ringet egymást követő napokon játsszuk az operában, hiszen ehhez két hónapra be kellene zárni. Egyébként évadonként legalább három eseményt szeretnék a dalszínházban, amelyet a külföld irigyel. Ha nem sikerül, nyugodtan olvassa a fejemre!

- Mit irigyelne tőlünk a külföld?

- Ha mondjuk, Cecilia Bartoli fellép nálunk, akkor leköröztük a bécsi Staatsopert, ahol még nem énekelt.

- A jövő évad műsortervét már az önök csapata állította össze. Ősztől beleveti magát a napi munkákba?

- Jövőre még kötnek a szerződéseim. Hadd dicsekedjek, a Bécsi Filharmonikusok engem választottak, hogy jövőre, a salzburgi fesztivál Mozart-premierjét vezényeljem. Bevallom férfiasan, tartok azért attól, hogy mindent lemondjak a Magyar Állami Operaház miatt.

- Azt beszélik, meg is pályázta a zürichi opera fő-zeneigazgatói székét.

- Erre egyértelműen válaszolhatok: nem igaz. Az ottani újságnak is elmondtam, szeretek vezényelni Zürichben, de az én jövőm Magyarországon van. Ősztől három budapesti bemutatóm lesz. Ritkaságokat, érdekes rendezéseket szeretnék a művészeti vezetővel, Kovalik Balázzsal, akivel teljesen azonos a művészi meggyőződésünk. Bár ő jobban ismeri az Operaházat, az azért hamar kiderült, túl sok a jó énekes, pláne a felnövő generációban. Ők gyakran kiemelkedőbbek, mint a szerződtetett magánénekesek. Ez a diagnózis. A terápiáról még fogalmam sincs.

Fischer Ádám szerint az értékőrzés közös feladat