Aztán rücskös, szakadozott lett a széle, morzsált kicsit, de legalább ezzel tanúsította, hogy olvasták.

- Nem kell szétvágni, alája kell nézni - hangzik a válasz.

No, az hogy van? Az ember szétnyitja az ív két lapszárát, hengerformára nyomja, és valóban alálát: képeket, fotókat talál, de hogy pontosan mit ábrázolnak, nem tudja kihámozni. Ezt nevezik rejtélynek, művészeti szlengben enigmának, L. Simonnál japán hajtásnak. Az utóbbi a pontos könyvészeti megfogalmazás. Amit aztán vagy követ, vagy nem a költemények stílusa.

A csütörtökön kezdődött könyvhét központi helyszínén, a Vörösmarty téren, nem ez az egyetlen érdekes tárgy. A Tinta Kiadó most megjelent Retro-szótárához az ötvenes-hatvanas évek csokicsomagolásait kínálják. Van köztük derűs jövőt ígérő Újító és Űrhajós, aztán Inotai erőművet, Úttörővasutat ábrázoló szelet, vagy telefonáló (?) csecsemőt mintázó Bandi és Marika csokiborító. Az biztos, hogy az évtizedekkel ezelőtt jellemző szóhasználatot föltérképező, magyarázó delikát-könyv mellé ötletes marketingajándék valamennyi. Még akkor is, ha a belső sztaniolpapírba keményfát csomagoltak, és nem hajdani, kakaót nem látott édességet. Mikor tegnap ott álltam, marékszám vitték.

A könyveket is viszik. Bár pénteken általában csak estére lendül föl egy kicsit a forgalom, és igazi sodrása a hét végén szokott lenni. Addigra elterjed, mit érdemes megvenni, mi számít kuriózumnak, és mi az, amit el kell olvasni. Az biztos, hogy Závada Pál új regénye, az Idegen testünk, most is sikerre számíthat - máris fogyott belőle jó néhány.

- Mit vettél? - kérdi a Magvető standja mellett ez egyik hölgy a másiktól.

- Magamnak egy Závadát, apunak egy Esterházyt (ez ugyebár a Semmi művészet című kötet, kódolom magamban), és most elmegyek az Alexandrához, veszek valami nyárit
- válaszol a másik. Nem tudom, mi lehetett a "nyári", mindenesetre az Alexandránál elkezdett fogyni Polgár Judit-Kepes András Matt a férfiaknak és Bach Szilvia Nem vagyok én Müller Péter című kötete.

Sok a pavilon, rengeteg a könyv. Némelyek mégis azt kezdik hírelni, leáldozóban a könyvhét csillaga, már csak az áprilisi könyvfesztivál az igazi. Kétségkívül sok kötet átjön onnan ide (de a könyves stratégáknak éppen ez volt a céljuk, a figyelem és a vásárlókedv folyamatos fönntartása), de itt mégis más szerkezetű a fölfrissített választék. Előugrik egy-egy szokatlan név: a regénykínálatban például a publicista Jolsvai Andrásé vagy az eddig rádiós rendezőként ismert Magos Györgyé, az előbbi Ma még csak szerda (Ab Ovo), az utóbbi Gramofon (Magvető) című kötetével. Fölbukkan néhány egészen fura kötet, például
A Márai-véletlen (Athenaeum), amelynek szerzője, Peter Weiler krimibe csomagolja be az emigráns magyar író alakját, egy különös szoborral hozva őt kapcsolatba.

A standok körül sokkal gyakrabban forgolódnak a könyvárusok, mint tavaly. Hol föl-, hol letekerik a fóliatakarókat, ahogy éppen eloszlanak vagy sűrűsödnek fölöttünk a felhők. De míg kinn voltam, nem esett egy csöpp eső sem. A fóliák nem takarták el a kiragasztott cédulákat, amelyek 10 és 55 százalék között ajánlották az árkedvezményeket az egyes könyvekre. A csúcs számomra az Animusé volt: 40 százalékkal olcsóbban adták a Harry Potter régi köteteit.

A pavilonokban komoly árengedményeket is el lehet csípni