Gellei Imre, a Paks edzője így fakadt ki március 8-án, a Kaposvár elleni mérkőzést (1-1) követően a Nemzeti Sportban, miután ifjabb Vad játékvezető - tévedésből - Hanák helyett Égert állította ki: "Üzenem mindenkinek: a Paks az első osztályban marad, még akkor is, ha ez másoknak nem tetszik." Kemény szavak, igaz, Gellei mester együttesének ligás tagságát akkor már semmi nem fenyegette. Tudniillik az utolsó előtti Sopront ekkor már kizárták, a súlyos ponthátránnyal utolsó Tatabánya pedig bő héttel korábban arról értesítette az illetékeseket, hogy "semmiképpen nem vesz részt az NB I következő évadának küzdelmeiben".

A március 14-i Kaposvár-Újpest (0-3) mérkőzés után Urbányi István, a vendégek trénere arra ragadtatta magát: "...boldog vagyok, hogy a küzdeni tudás, az akarat és a lelkesedés nem hiányzott a csapatunkból". Az ember pedig még boldogabb volt attól, hogy egy tehetős, igazolásokra százmilliókat áldozó, bajnoki címre törekvő profi klubnál legalább küzdenek, akarnak a játékosok, és a lelkesedés sem hiányzik.

Mészöly Géza, a Vasas szakvezetője - a magyar edzők etikai kódexének jegyzője - március 22-én, a Paks otthonában elszenvedett 3-0-ás vereség után így kommentált a Nemzeti Sportban: "A két kiállítás eldöntötte a találkozó sorsát." Hogy e kijelentést etikailag hogyan kell értelmezni, azt nem tudjuk, viszont kvázi szakmailag annyit hadd rögzítsünk: a paksi garnitúra már 2-0-ra vezetett, amikor a két angyalföldi játékos piros lapot kapott.

Április elsején Magyar Kupa-elődöntőt rendeztek, s azon a Honvéd - hazai pályán - 4-0-ra legyőzte a Kaposvárt. Prukner László, a látogatók edzője nem hagyta szó nélkül, hogy együttesét a vasárnapi bajnoki mérkőzés után már kedden pályára rendelték. Prukner értékelése az nb1.hu-n: "A meccs végén a Honvéd frissességben és gyorsaságban is fölénk kerekedett. Játékosaikat nem tudtuk már szerelni a fáradtság miatt, csak szabálytalanságokra futotta az erőnkből, és az ezek miatt megítélt pontrúgásokból életveszélyes volt a kispesti csapat. (...) Akik egy kicsit is járatosak az élettanban, azok pontosan tudják, hogy a fáradtság nem másnap, hanem az utána következő napon jön ki igazán." Szívesen megpendítettük volna, hogy ezek a derék kaposvári legények a tavaszra többhetes téli pihenés és két hónapos felkészülés után veselkedtek neki, s hogy a futballból élnek, de inkább nem mondtunk semmit.

Csank János, a másodosztályú Ferencváros trénere az április 5-i, Orosháza elleni, Üllői úti találkozó (2-2) végén így bosszankodott: "Megint két helyzetből lőtt két gólt az ellenfél, egyszerűen az ellenfeleknek minden összejön ellenünk." S még föl sem ocsúdtunk a döbbenetből, már itt volt az újabb sokk, a pechek pechje (április 13., Makó-FTC 2-2): "Az ellenfél ismét két helyzetből szerzett két gólt."

Május 3-án a REAC 4-0-ra kikapott Debrecenben, Aczél Zoltán, a rákospalotaiak edzője pedig sporttörténelmi értékű nyilatkozatot adott: "Az eredménnyel nem, a csapattal viszont elégedett vagyok."

Szentes Lázár április 21-én kinevezett Újpest-edző a Debrecentől elszenvedett május
31-i vereség (3-1) után ezt mondta a Sporttelevízió kamerája előtt: "Annyi közöm van ehhez a csapathoz, hogy a jegyzőkönyvben az én nevem áll."

Végül egy MTI-közlemény (június 3.): "Az Újpest FC vezetése úgy ítélte meg, hogy a felkészülési idő korlátozottsága miatt szakmailag nem vállalható egy olyan csapat nevezése, amely méltóképpen képviseli a magyar futballt az Intertotó Kupában, ezért átengedi a részvételi lehetőséget más klubnak."

A futball se megy, a nyelvtan se.