Olyannyira, hogy - láss csodát! - a playoffba a hetedik helyről érkező körmendiek nem csupán behozták alapszakaszelső, s már az évad elején favoritnak minősített vetélytársukat, hanem - a harmadik negyed végére - két pontos előnyre is szert tettek velük szemben. A hangulat az egekbe szökött a szűkös létesítményben, a műsorközlő pedig kénytelen volt bemondani: "Kérjük a szurkolókat, hogy ne köpködjék, és ne tapogassák a játékvezetőket!" Hogy valamit a kis magyar kosáregypercesek gyűjteményébe e meccsről is...

Szekulovics edző legénysége elsősorban légiósai révén uralta a randevút, illetve - a Körmend fölzárkózása után - fordított az álláson. Csirics, Aliakszejev, Kazlauskas rendszerint higgadtan viselkedett a keményebb pillanatokban, miközben irányítója, Kálmán ezúttal kevésbé emlékeztetett igazi önmagára. Átellenben nem akadt vezér; inkább a szív vitte a piros mezes garnitúra tagjait - a két Fodor, Márton és Gergely azért másban is serénykedett -, hogy aztán a végjátékra a Szombathely bedarálja mind fáradtabb, korábban három bajnoki címet szerzett ellenfelét. A Falco az 80:71-gyel zárult randevú után fennállása első bajnoki címét ünnepelhette. Megérdemelten.