A rendkívül kényes, ám gyönyörű rózsa hamar áthatolhatatlan, tüskés bokorrá válik, ha nem ápolják állandóan. Az automata öntözőberendezések, a jól és gyorsan nyírható gyepek, színpompás sövények, az évelő és egynyári virágfoltok korszakában sok kertből ezért is tűnt el. Holott a közelmúltig alig volt olyan zöld felület, ahol ne pompázott - vagy éppen sínylődött - volna néhány tő, mutatva gazdája hozzáértését, mert a rózsa szépen tartásához többre van szükség az átlagos növényápolási ismereteknél.

A genetikai szempontból muzeális értékű virág ősei már sok ezer éve díszítik az emberi környezetet. Az évezredes nemesítő munka eredményeként a rózsáknak ma hozzávetőlegesen 5000 fajtája, számtalan változata, hibridje létezik. Fagyérzékeny, szereti a meleget, a dús talajt és a rendszeres öntözést. A nemesítők versengése szebb és gyakoribb virágot, különleges színű szirmokat hozott. Ahogy ilyenkor gyakorta előfordul, háttérbe szorult a növény betegségekkel szembeni ellenállása. Minél szebb egy rózsa, annál érzékenyebb. A rózsát támadja a lisztharmat, a különböző rozsdák és foltosságok, a tetvek és a darazsak. Éppen ezért rendszeres védelmet igényel.

Ahol sok a rózsa, érdemesebb egy kisebb, hengeres permetezőt vásárolni. Ha azonban csak kevés van, elegendő egy olyan kiürült háztartási tisztítószert tartalmazó kézi spriccelő, amelyik nem ereszti magából a permetlevet. (Védekezéskor legalább gumikesztyűt és védőszemüveget viseljenek!)

Amint olvasóink érdeklődéséből kiderül, a növény a több idővel rendelkező kertészkedők körében változatlanul népszerű, az újonnan berendezett, kevesebb szabadidővel rendelkezők számára tervezett kertekből azonban hiányzik. A rózsával ugyanis valóban törődni kell, s két-három naponta illik közelről rájuk nézni. Ilyenkor egy-egy nyisszantással kell eligazítani az egymással versengő hajtások közötti sorrendet, ha kell, a növényt kedvelő élősködő rovarokat könnyen el lehet pusztítani a locsolótömlő erőteljesebb sugarával vagy a porzással, és csak végső esetben kell a durvább permetezőszerekhez nyúlni. De talán a legfontosabb rózsanevelő munka a táplálás és a rendszeres metszés.

A növény, ha magára marad, kétméteresre megnövő cserjévé válik. Ha rendszeresen elmarad a metszés, akkor a kerti nemes rózsák többsége hamar elöregszik, felkopaszodik, satnya virágokat hoz. A helyes metszés sokat segíthet a kívánatos növekedés/virághozás arány kialakításában. A túlzó metszésre a jó kondícióban lévő növények vad növekedéssel válaszolnak, s az így metszett kecses rózsából dzsungelnövény lesz. Aki maga akarja a rózsametszés fortélyát kitanulni, jobb, ha tapasztaltabb mesterhez fordul. Vannak jó rózsás és általános szakkönyvek is.

Tehát a rózsametszésre szükség van, ebben azonban fontos a mértékletesség. A munkához elengedhetetlen szakismeret megfigyeléssel és némi gyakorlattal hamar elsajátítható, azonban ezt a tudást néha nem árt felfrissíteni, ugyanis az apró pontatlanság - egy rossz állású rügy vagy a hajtásválogatás időpontjának eltévesztése - hibákat okozhat. Ahogy más fás szárú növényeknél, a rózsáknál is többféle metszés létezik. Ha bő virághozamot várnak, akkor ezek mindegyikére szükség van.

Az általában korán kihajtó rózsákat a tél végén kell metszeni. Nem szabad késlekedni, mert a kihajtás utáni metszéssel sok értékes tápanyag kerül a tűzbe vagy a komposztba. A tél végi, nyári metszéskor, hajtásválogatáskor és a virág(zat) eltávolításakor is a rózsát pontosan megválasztott rügyre, levélre, hajtásra illik metszeni. A helyes metszéskor a továbbnövekedés szempontjából kiszemelt rügytől legalább egy centire ferde metszlappal kell eltávolítani a nemkívánatos részt. Így a beszáradás nem károsítja a rügyet.

A bonyolult rózsaosztályozást némiképpen egyszerűsítve említjük a nagy virágú (teahibrid) és a csoportos virágot hozó (floribunda) rózsákat.

A teahibrid rózsákról nyáron a virágszedéssel csak az éppen szükséges szárat szabad levágni, amekkorát az elnyílt vagy éppen vázába szánt virág eltávolításakor feltétlen szükséges. Ilyenkor a már kialakult lombfelületet nem szabad csökkenteni. Azt is tudni kell, hogy sorrendben a következő, teljes értékű, szép virág az elnyílt virág alatti második-harmadik szemből fejlődik. (Legkésőbb az alsó rügyek hajtanak ki.) Ezért mostanában, az első virágzás után, valamelyik felső rügyre kell a vesszőt visszavágni. Ha nem kívánnak vázába való virágot szedni, akkor nincs szükség a teahibridek nyári metszésére, de az elnyílt virágokat a következő (első) öt levélből álló levélegyüttes felett le kell vágni, hogy a rózsa ne érleljen - nagy energiákat lekötve - termést.

A csoportosan virágot hozók nyári nyesegetésekor azzal is számolni kell, hogy a park- és vadrózsák erős növésűek, többségük általában egyszer, de akkor dúsan virágzik. Az ilyeneket alig kell metszeni, kialakításuk és fenntartásuk nagyjából abból áll, hogy tél végén az elöregedett, elfagyott részeket el kell távolítani. A termés dísznek megmaradhat. A többször virágzó fajták is kevés metszést kívánnak. A metszés főleg az oldalhajtások eltávolítására korlátozódjon.

A jövő héten a légkondicionált lakásban hűsölő növények kínszenvedéséről írunk.

A rózsa büntet, ha nem foglalkozunk vele