Jópofa ember Gatter László, a Fővárosi Bíróság elnöke. Miután legutóbbi sajtótájékoztatóján sajnálkozását fejezte ki, hogy Székely Zoltán, egykori "dokumentarista" kisgazda képviselőt a kegyelmi kérvénye kapcsán véletlenül gyilkosnak titulálta az ország legnevesebb bírája, elmagyarázta, hogy fatális véletlen történt ugyan, ám ez benne van a számítógépes rendszer használatában, egyébiránt semmiféle érdemi következménye nem lett az elírásnak, a köztársasági elnök ugyanis nem emiatt nem adott kegyelmet a kérvényezőnek.
Gatter bíró megmagyaráz
Meg vagyunk nyugodva. Jó tudni, hogy ha legközelebb egy bíró ítéletébe kizárólag a számítógépes rendszer fatális hibája folytán az kerül be, hogy a delikvenst akasszák fel, az illető ettől még életben marad, ami kétségkívül a jogbiztonság egyik markáns jele. Én azonban már a kiinduló pontot sem értem. Ez az újság ugyebár számítógépes rendszerben készül, sőt ezt a cikket is gépbe írom. Ám ha az én klaviatúrám Gatter László neve után a bíró helyett véletlenül a "láncfűrészes gyilkos" titulust viszi be a gépbe, még az éjfél beállta előtt csak-csak észreveszi valaki a szerkesztőségben, és legalább rákérdez, hogy tényleg így van-e, ergo semmi esetre se kontroll nélkül outputáljuk a baromságunkat a vakvilágba. Pláne, ha bíróság vagyunk. Minderre azonban még egy ilyen ügy kapcsán se lehet rákérdezni, mert a fővárosi főbíró olyan sajtótájékoztatót tartott, amelyen "az elnök nem válaszolt kérdésekre". Nota bene, ha volna legalább minimális szolidaritás a magyar újságíró társadalomban, akkor olyan politikusok, közéleti emberek, potentátok tájékoztatóit, akiknél nem lehet kérdezni, egyszerűen bojkottálnák, és nem a nyilvánosság járna rosszul.
Már az is nonszensz, hogy magyar bírótól nem lehet kérdezni. Se az ítéletről, se másról. Miközben a magyar bíróságok botrányt botrányra halmoznak, s nem is Mórt, a politikai töltetű ítéleteket, az első- és másodfokú végzések közti, emberi ésszel föl nem fogható gyökeres különbségeket említem, hanem csak azt a végtelenül egyszerű tényállást, hogy a Markó utcában bármikor pofán vághatja az embert egy folyosón grasszáló árpádsávos gárdista, amiben Gatter bíró helyettese sok kivetnivalót nem talál, hacsak nem azt, hogy nem kell odamenni. Mondhatnám: a magyar bíróságok gyakorlatilag a BKV reklamációs irodájának a szintjén garantálják az ügyfelek jogi meg egyéb biztonságát, s mint láttuk: külön számítógépes rendszerrel és a hozzávaló szaktudással.
Persze, ha azt veszem, hogy tegnap életem első mosogatógépét elsőre a gázvezetékre akarta kötni a szakember, akkor a jogbiztonság hiánya a legkevesebb.
A szerző az Élet és Irodalom munkatársa
