tört be a két karizmatikus vezető által fémjelzett mediterrán kapitalizmus, a morális értékeket, a munkát, az egyéni vállalkozást, a családot és vallásosságot előtérbe helyező programjával. Ez egy nagyon pragmatikus nézetrendszer, amelybe szükség esetén beleférnek az erős állami beavatkozás különféle formái is, így például egyes nagy nemzeti cégek (Alstom, Alitalia) "megmentése". Mindkettőjük ügyesen pacifikálta a szélsőjobboldalt, Sarkozy gyakorlatilag megszüntette, Berlusconi pedig a hatalomba emelte - ezért nagy politikai árat kell fizetniük. Hatalmuk megszerzésében, illetve megszilárdításában döntő szerepet játszott a média, amelyben nagyon otthonosan mozognak. Kiváló kommunikátorok, vérükben van a politikai marketing, és persze az sem elhanyagolható, hogy mindketten ellenőrzésük alatt tartják országuk sajtóját: Sarkozy médiatulajdonos barátain keresztül, Berlusconi pedig a saját birodalma segítségével. Nagy profikról van szó, akik mögött nagyon mély elemző és szervező csapat áll, tudnak hálózatot és pártot építeni és egyben tartani, ezért nem szabad bedőlni időnként gyengére sikeredett színészi produkcióiknak.

Európáról a két politikus álláspontja sokban eltér, bár gyakran bírálják az Európai Bizottság döntéseit és az Európai Központi Bank tevékenységét. Sarkozy alapvetően híve az Európai Uniónak, és ezt szeretné a júliusban kezdődő francia elnökség sikereivel is alátámasztani. Legkomolyabb tervei a Mediterrán Unió létrehozásáról és a közös európai bevándorlási politika kidolgozásáról szólnak. Berlusconi alapvetően euroszkeptikus és a bevándorlási problémákat inkább nemzeti alapon akarja "megoldani" - ez leginkább sok tízezer illegális migráns kiutasítását jelentené. A Mediterrán Unióról még nem tisztultak le a nézetei, de az emberek mozgásának megnehezítése biztosan nem segíti elő a térségi együttműködést.

Sarkozy és Berlusconi mindenekfelett arra törekednek, hogy folyamatosan a közbeszéd fókuszában legyenek, ezért szinte naponta jelentenek be újabb reformokat. A francia közönség már belefáradt ezekbe a sokszor elsietett, a napi történésekre reagáló intézkedésekbe, az olaszok pedig várják, mennyi valósul meg a kormányfő választási ígéreteiből.