A döntés egyértelműen üdvözlendő, még akkor is, ha néhány érdekes kérdést is felvet. A htm-ek szerepe a jelenlegi helyzetben az, hogy az MVM monolópiumát garantálják, miközben a piacnyitást is akadályozzák.

Míg arról lehet vitatkozni, hogy a hazai energiapiac elméletileg működhet-e jobban államilag irányított piacként, mint szabadpiacként, arról már kevésbé, hogy egy liberalizációt kitűző energiapolitikát hátráltatja a htm-ek rendszere.

Elméleti szempontból az a kérdés, hogy az egyre értékesebbé és szűkösebbé váló elsődleges energiahordozók (olaj, földgáz, szén) és az áramellátás bizonytalansága jelentette stratégiai kockázatokat egy kis országban a piac, avagy az állam tud jobban kezelni.

Véleményem szerint a piac, de nyilván vannak érvek az állam mellett is. Elméletben. Gyakorlatban viszont e kérdést sem szemlélhetjük anélkül, hogy világosan látnánk, a kormányzás minősége politikai oldaltól függetlenül csapnivaló, és pozitív változásnak semmi jele.

Mindez azonban elméleti kérdés, jelenleg ott tartunk, hogy a kormány saját törvényét (2002-es Villamosenergia tv) be nem tartva, tavaly június helyett idén január 1-jével „szabadította fel“ a piacot. Az idézőjel oka, hogy ez csupán papíron történt meg.

Ha a valóságban is megtörtént volna, akkor most ön szabadon választhatna mást a területi monopóliumot élvező jelenlegi áramszolgáltatók helyett, épp úgy, mint a telefóniában.

Sajnos azonban egyetlen cég sem lépett a lakossági piacra eddig – és amíg az energiapiac láthatatlan keze bilincsben van, nem is fog.

A htm-ek másik fontos szerepe az volt, hogy az MVM kvázimonopóliumát garantálták. Az elszabadult hajóágyúként  viselkedő „nemzeti energiatársaság“ az aktuáls menedzsment oligarchia törekvéseinek színhelyévé változott. Kétségtelen, hogy a Gyurcsány által nemrég menesztett Kocsisnak ebben oroszlánrésze volt, de nyilvánvaló, hogy ez nem one-man-show műfaj. Tehát a htm-ek megszűntetése egy újabb nagypolitika-nagytőke összefonódást lehetetlenít el. Folytatás a Verbális Numerákban >>>>>