A finneknek nem akadt a torkukon a közigazgatási reform
A magyar politikai elit többször kísérletezett az olcsó és hatékony bürokrácia megteremtését célzó közigazgatási reformmal, de csak részeredményeket tudott elérni. Finnország - melynek teljesítményét számos területen magyar szemmel egyenesen csodának látjuk - itt is húsz éves előnyben van.
A finn közigazgatási reform és kiemelten annak formája és megoldásai kerültek középpontba azon a szemináriumon, amelyet a Finnagora, a finn kulturális, tudományos és gazdasági központ szervezett május 30-án Budapesten. A szeminárium meghívott szakértője Heikki Joustie, a finn Pénzügyminisztérium Közigazgatási Osztályának főigazgató-helyettese, pénzügyi tanácsos volt. Heikki Joustie előadásában a finn közigazgatás változásait ismertette a jóléti társadalom megalapozásától napjainkig, ezenkívül bemutatta a reformok fontosabb irányvonalait, azok eredményeit és nehézségeit is. A fórumon részt vett és hozzászólt dr. Jenei György a Corvinus Egyetem professzora és nemzetközi fórumokon is elismert közigazgatási szakember.
Finnországban a bürokrácia hatékonyságával mind jobban elégedetlenkedő állampolgárok nyomására az 1980-as évek végére a politika egyik legfontosabb kérdésévé vált a közigazgatás átalakítása. A közigazgatás reformot végül az 1987-ben hivatalba lépett kormány döntése nyomán indították el, és a szándék komolyságát azzal is bizonyították, hogy külön miniszteri posztot is létrehoztak a reformok véghezviteléhez. Később pedig az 1990-es évek eleji finn gazdasági recesszió is kényszerítőleg hatott az államapparátus megújítására.
A reform egyik legfontosabb eleme a decentralizálás volt, a döntéshozást mindinkább a regionális és lokális önkormányzatok felé tolták, miközben az önkormányzatok számát is lecsökkentették. A kormány pedig a részletes szabályozások helyett csak stratégiai irányvonalakat határozott meg.
A kormány az önkormányzatoknak adott szektorspecifikus állami támogatásokat is ekkor szüntette be. Az új elosztás szerint az önkormányzatok nagyságuktól függően kapnak átalányösszeget, amelyet azok szinte megkötés nélkül költhetnek el saját igényeik szerint.
Az állami szektor hatékony működtetéséhez a teljesítmény-irányítási rendszer bevezetése is nagymértékben hozzájárult, melynek segítségével sikeresen hangolták össze a rendelkezésre álló pénzmennyiségeket és az elérendő célokat.
A reform során a közigazgatást piac- és ügyfélbaráttá tették, így az adóköteles szolgáltatásokat nagyrészt közhasznú vállalkozások vették át, amelyek a versenyszférában hatékonyabban tudnak működni.
Az átalakítások során az internet alapú szolgáltatások bevezetésével a közigazgatásban dolgozók létszámát is csökkentették.
A 2008-as finn kormányprogramban az önkormányzatok számának további csökkentése szerepel, miközben a tervek szerint a különböző szintek közötti hatásköri átfedéseket is megszüntetnék. A reformot ezentúl a több minisztériumból összevont Munkaügyi és Gazdasági Minisztérium koordinálja. Az elektronikus szolgáltatások szerepét a jövőben tovább erősítik, így azok nap 24 órájában hozzáférhetőek lesznek az állampolgárok számára.
A Mozgó Világban olvasható Suomi titkai című tanulmányában Romsics Ignác elsősorban a finn gazdaság teljesítőképességének történelmi beágyazottságát vizsgálta, de a finn társadalomra tett megállapításai alighanem a közigazgatási reform kapcsán is érvényesek.
„…Ehhez a mérsékelten differenciált társadalmi struktúrához járult egy olyan politikai kultúra, amelyet a konfliktuskerülés, illetve az egyetértésre és a kompromisszumokra törekvés, valamint a közösségi szabályok megtartása, a rossz hírnév kerülése és a becsület védelme jellemzett.
A modern tömegdemokrácia kialakulása ugyanis Finnországban is konfliktusokkal járt. Kétségtelen viszont, hogy ezeket a konfliktusokat Magyarországnál jóval sikeresebben oldották fel, és a finn társadalom ezért már évtizedek óta magas fokon integrált.”
