A magyar kormánynak fel kell mondania az állami Magyar Villamos Művek (MVM) és az erőművek között 1995 és 2001 között kötött hosszú távú áramvásárlási szerződéseket, mert azok korlátozzák a versenyt – döntött tegnap a brüsszeli bizottság. Kérdés, ezt az érintettek mennyire értelmezhetik majd saját érdekeik szerint, és csökken-e az áram ára.
Az Európai Bizottság szerdán – korábbi információinknak megfelelően – elrendelte: fél éven belül fel kell bontani az áramot termelő hazai erőművek és az áram-nagykereskedelmet végző MVM 1995 és 2001 között kötött hosszú távú áramvásárlási megállapodásait (htm). A bizottság szerint az – egyébként titkos - htm-ekben olyan magas tarifáról állapodtak meg a felek, hogy egy részük az erőműveknek kifizetett állami támogatásnak minősül; mivel ez az unióban tiltott, a 2004. májusi csatlakozásunk óta kifizetett, állami támogatásnak minősülő összegeket az erőműveknek vissza kell fizetniük.
A lépés nyomán Brüsszel két és fél éves vizsgálatot zárt le. Mostantól a magyarországi nagykereskedelmi piac is jól működő szabadpiaccá válhat – nyilatkozta Neelie Kroes, a bizottság versenypolitikáért felelős tagja. Reményét fejezte ki az iránt, hogy ezáltal Magyarországon is a lengyelországihoz hasonló gyorsasággal válnak majd nyilvánvalóvá a valódi verseny előnyei: ott áprilisban szüntették meg az igen hasonló megállapodásokat, és máris csökkent az áram ára – fűzte hozzá.
A bizottság elismeri, hogy meg kell téríteni a beruházók költségeit, de szerinte a magyar htm-ek nem ezt a célt szolgálják, sokkal inkább védik őket a versenykényszertől. A befektetőknek több évtizedig átvételi garanciát nyújtó szerződéseket a Horn-kormány idején kötötték meg, elsősorban a privatizációs vételár feltornászása érdekében. A gyakorlatot aztán az Orbán-kormány is folytatta. (Igaz, a közbeszédben épp a Fidesz elnökének nyilatkozata után emlegetik ezeket a szerződéseket luxusprofitosként.)
A nyilvános közlemény ugyanakkor számos sarkalatos kérdést nem érint: nem tudni például, milyen piacon – az erőművekén vagy a nagykereskedelmén – élénkítenék a versenyt, mely erőművekről van szó, ezek mennyit és hova fizessenek visz-sza, illetve ki viselje az egyoldalúan felmondott szerződések nyomán keletkező esetleges kártérítési követelések anyagi terheit. Annak kapcsán sem foglal állást, hogy a vizsgálat céljának tudatában az MVM már „előre menekült”: több erőművel ugyanis állítólag ötéves futamidőre rövidítve újrakötötte a szerződéseket. Neelie Kroes szóvivője, Jonathan Todd lapzártánkkor időt kért annak megválaszolására, hogy a brüsszeli vizsgálat az 1995 és 2001 közöttieken túl iránymutató-e MVM által kötött, ezeket leváltani hivatott új szerződésekre is. Ilyen például a saját tulajdonában lévő Paksi Atomerőmű, a legnagyobb magyar áramtermelő. Ezt, úgy tudjuk, sem az unió, sem az egyébként merőben ellentétes véleményeket formáló magyar kormány nem kifogásolja. A nyilatkozatok szerint ugyanakkor „újrakötötték” a szerződéseket a második legtöbb áramot termelő, német hátterű Mátrai Erőművel, illetve a francia kézben lévő Budapesti és a svájci Csepeli Erőművel is.
Ennek megfelelően az MVM üdvözölte a döntést, emlékeztetve, hogy a „versenyképes” szerződéseket a magyar kormánnyal együttműködve „sikeresen újratárgyalták”. Korábbi nyilatkozataik, miszerint az új megállapodások teljesen megfelelnek az uniós előírásoknak, fenntarthatják, mivel a bizottsági határozat ezekre nem tért ki. Mindazonáltal versenyszakértők szerint, ha a piac többségével kötnek ilyen szerződéseket, akkor az öt évig lehet versenyblokkoló hatású.
Annak kapcsán, hogy mely erőműveknél mutattak ki állami támogatást, az illetékes uniós biztos szóvivője azt mondta: a magyar kormányt kérik fel annak kiszámítására, hogy az egyes erőműveknél mekkora lett volna a htm-ek nélküli piaci ár. Ami ezen felül van, az a támogatásnak, annak a visszafizettetéséről van szó; részletes adataik azonban nincsenek – tette hozzá.
Értesülésünk szerint a határozat részletesebb változata meglehetősen egyszerűen határozza meg azt, mi minősül tiltott állami támogatásnak: ami az adott időszakban a htm-ek alapján kifizetett különböző tarifák átlaga felett van. Úgy tudjuk, az érintett erőművek közül csak a Paksi és a Mátrai Erőmű tartozott az átlag alá. Efölött lehetett a Budapesti és a Csepeli éppúgy, mint például a Dunamenti vagy az AES-Tisza, melyekkel az MVM nem tudott új megállapodást tető alá hozni. Ezek befektetői be is perelték a magyar államot. A pécsi Pannonpower vagy az MVM-tulajdonú Vértesi esetében, amelyeknél az MVM nem is kezdeményezte az újrakötést, szintén felmerülhet a htm-alapú „túlfizetés” lehetősége.
A határozatot üdvözölte a Pénzügyminisztérium (PM) is, utalva arra, hogy az áramvásárlási szerződések többségének „újratárgyalása sikerre vezetett”. A kormány tehát annak ellenére, hogy újólag „az MVM monopolisztikus helyzetének letörését” szorgalmazza, kiáll az újrakötött szerződések mellett. A végrehajtásra a PM értelmezése szerint 10 hónap áll rendelkezésre. Értesülésünk szerint ez elsősorban egy olyan – bizonyára őszszel meghozandó – törvényben ölt majd testet, amely három hónap haladékot ad az erőműveknek az újrakötésre, vagy következik az egyoldalú felmondás.
Első olvasatban erről azt hihetnék, ez csupán az „ellenálló” Dunamenti, illetve AES-Tisza-erőműre vonatkozna. Ezek az erőművek többször megfogalmazták, hogy amenynyiben a magyar állam egyoldalúan felmondaná a szerződésüket, a befektetések elmaradt hasznát valamiféle eljárásban megkövetelnék a magyar államtól. Ám tegnap megtudtuk, hogy a felek a magánerőművekkel állítólag újrakötött szerződések „hatálybaléptetését” sem írták még alá. Az igencsak érintett Budapesti Erőmű vezérigazgató-helyettese, Hónig Péter tegnap ezt lapunknak megerősítette. A határozat kézhezvétele előtt nem kívánt nyilatkozni arról, hogy ez az erőmű uniós olvasatban kapott-e állami támogatást, ha igen, mennyit, és azt vissza kívánja-e fizetni. Arról sem kívánt nyilatkozni, hogy az „újrakötéssel” együtt lemondtak-e arról a jogukról, hogy a „befektetések elmaradt hasznát” visszakérjék. Ezeket a kérdéseket a hatálybaléptetés kapcsán kell tisztázni, aminek nincs határideje – szögezte le.
A Mátrai Erőmű bizonyosan nem kapott burkolt állami támogatást, így nem is kell viszszafizetnie semmit – közölte megkeresésünkre Valaska József elnök. Korábbi nyilatkozatok szerint az új szerződésük januárban lépne érvénybe, de a hatálybaléptetés előtt még ő is tisztázandónak tartja a felmerült kérdéseket.
Információnk szerint egyébként az erőműveknek nem is feltétlenül kell bírósághoz fordulniuk az esetleges követelésekkel. A már tavaly kidolgozott, feltehetőleg ősszel hatályba léptetendő törvénytervezet ugyanis rendelkezik az elmaradt hasznok visszafizetési módjáról. Számítások szerint nagyon könnyen előfordulhat, hogy ilyen esetben a követelt és a fizetendő – egyenként is mindenképpen milliárdos – összeg kiolthatja egymást. Korábbi értékelések szerint, ha egy befektető mégis perelne, a magyar kormány a most megszületett határozatra hivatkozva az esetleges kártérítési kötelezettségeket igyekezne az unióra hárítani.
A speciális hazai viszonyok ismeretében tehát vajmi kevéssé valószínűsíthető, hogy az uniós „parancs” nálunk néhány hónapon belül csökkenő áramárban jelenik majd meg.
