Minőség nem számít

Igazgatóváltás történt Kaposvárott, Győrött, Kecskeméten, Sopronban, Veszprémben. Székesfehérvár is csatlakozik a sorhoz, mivel július 31-én lejár Szurdi Miklós igazgató úr megbízatása. A képlet egyszerű. A Fidesz igyekszik "embereit" pozícióhoz juttatni. Szakmaiság, hozzáértés, alkalmasság nem számít. A szakmai szervezetek, a Színházi Társaság bírálata, a színház színészeinek és közalkalmazottainak véleménye sem. A képviselők egy része veszi magának a bátorságot és "felsőbb parancsra" meghozza azt a döntést, amelyről maga is tudja, hogy színházat, társulatot, emberi sorsokat tehet tönkre.

Székesfehérváron a közgyűlés először februárban tárgyalta az ügyet, miután a társulat meghallgatta az akkori hét jelöltet. A társulat körében a szavazást Szurdi Miklós nyerte. A rangos színészekből és színházigazgatókból álló szakmai bizottság is véleményt nyilvánított. Javasolta, hogy Szurdi Miklós folytassa az öt éve megkezdett munkát, de ha a közgyűlés váltani szeretne, Márton András pályázatát fogadja el. A kulturális bizottság fideszes elnöknője, kinek tanult szakmája messze esik a kulturális területtől, e javaslatokat nem vette figyelembe. Az elnök asszony a későbbiekben sem tudta megmagyarázni, hogy az előbbi kettő mellett miért javasolta a kulturális bizottság elfogadásra Csutka István és Vasvári Csaba pályázatát is. A közgyűlés döntésképtelen volt. A baloldal Szurdiért izgult, a jobboldal egy része meg azért, hogy a felső parancs szerint leadott szavazatuk ne hozzon győzelmet. Mivel egyik jelölt sem kapta meg a kellő számú szavazatot, a pályázatot a bizottság márciusban ismét kiírta.

Ekkor nyolcan jelentkeztek. A hat régi pályázóhoz két új csatlakozott. Ezek egyike volt Bodolay Géza, a Kecskeméti Színház korábbi igazgatója. A társulat ismét meghallgatta az aspiránsokat, és nagy többséggel ismét Szurdi Miklóst támogatta. Nem változott alapvetően a szakmai bíráló bizottság állásfoglalása sem, de Szurdi Miklós és Márton András mellett a 10 éves színházvezetői tapasztalattal rendelkező Bodolay Gézát is a közgyűlés figyelmébe ajánlotta. Másokat nem. A kulturális bizottság elnöke azonban ismét megtárgyalásra javasolta Csutka István és Vasvári Csaba pályázatát. Ezúttal Vasvári megkapta a minősített többséget, Szurdi néhány szavazattal kevesebbet. Az eredmény kihirdetését nem fogadta örömrivalgás, de még halk taps se. Az új és a régi igazgató síri csendben hagyta el a termet.

Székesfehérvárnak még van egy színháza, egy társulata és lelkes közönsége, mely a színházat eddig megtöltötte minden előadáson. De vajon augusztus 1-jétől lesz-e rátermett színigazgatója? Az egyik fehérvári színésznő a kulturális bizottság ülésén csendesen megjegyezte, minden igazgató tudja, hogy megbízása leteltével lecserélhetik. De nem mindegy, kivel!

Szurdi 15 éves vezetői gyakorlattal rendelkezik, 4 játékfilmet, 7 tévésorozatot, számtalan tévéfilmet és mintegy 120 színházi darabot rendezett. Nehéz öt év áll mögötte, hiszen az átépítés másfél éve alatt a színház vándortársulatként működött, Siófok, Várpalota, Dunaújváros, Budapest színpadain játszott. A társulatot nemcsak egyben tartotta, de az művészileg is fejlődött. Hihetetlen energiára és szervezőkészségre volt szükség ahhoz, hogy ez sikerüljön. Az átépített színházat nyitó darabot máris beválogatták a POSZT-ra, a Pécsi Országos Színházi Találkozóra. Öt év alatt a bérletesek száma megkétszereződött - meghaladta a tízezret, a színházba járó fiatalok száma megháromszorozódott. A bemutatott darabok közül Elton John- Tim Rice musicalje, az Aida különleges siker lett. Nemcsak a budapesti, de a német és az olasz közönség is megismerhette, megismerheti a fehérváriak produkcióját.

Vasvári Csaba 42 éves színész. Jelenleg a Echo Hungaria TV Zrt. elnöke, színházvezetői tapasztalata nincs. Székesfehérváron is bebizonyosodott, hogy nem a minőség, hanem a politikai hovatartozás számít.

Dr. Csapó Csilla

Székesfehérvár alpolgármestere (SZDSZ)

Tüskék és tövisek

Nincs olyan nyugdíjas, aki ne örült volna az őt kedvezően érintő nyugdíjkorrekciónak. Valóban szép gesztus megkísérelni orvosolni az elmúlt évek e téren megmutatkozó durva, igazságtalan anomáliáit.

A magam bőrén tapasztaltam: engem 1996-ban nyugdíjaztak 35 évi vadászrepülés után, a hivatásos katonai szolgálat felső korhatárán. Akit tavaly ért utol ez az állapot, az rögtön majdnem a 180 százalékát kapta annak, amit én. Ezen a durva aránytalanságon valamit javított (és még tovább javíthat) a folyamatban lévő korrekció. De sajnos ebben is vannak tövisek és tüskék, amik egyeseket keserűen érintenek. Ilyen például az 1996-os év kezelése. Minden létező statisztika egyértelműen bizonyítja, hogy a Horn-kormány által bevezetett Bokros-csomag idején az 1996-os év volt a hullámvölgy, vagyis a mélypont. Ennek ellenére az 1992-1995 között nyugdíjazottak kétszer is részesülnek korrekcióban, az 1996-osok pedig a másodikból (2009) is kimaradnak. Ez tovább fokozza a hátrányukat az előbbiekkel szemben, s rontja a 2000 utániakhoz viszonyított kiigazítás mértékét. Ésszel nem tudom felérni, hogy az 1996-osok minek köszönhetik ezt a hátrányt? Mitől volt jobb az 1996-os év a nyugdíjazottak szempontjából, mint az 1992-1995 közötti évek. Tartok tőle, hogy erre nincs elfogadható magyarázat.

És itt van a munkavállaló nyugdíjasokra tavaly áprilistól kivetett 8,5 százalékos nyugdíjjárulék. Azt a részét megértem a dolognak, hogy nekik is áldozatokat kell hozniuk az ún. konvergenciaprogram sikere érdekében, bár nem mi tehetünk a költségvetési hiányról, nem mi részesültünk a támogatásokban és zsíros közbeszerzésekben, nem mi kaptunk nagy fizetésemeléseket és végkielégítéseket. Arról sem mi tehetünk, hogy a most aktívak nem vállalnak elég gyereket, ezért csökken a "minket eltartók" száma, nem mi tehetünk arról sem, hogy az elmúlt években ezrével nyugdíjazták a korhatár alattiakat.

De mit kapok én ezért cserébe, ha úgy tetszik "fájdalomdíj" gyanánt? Nos, nem egyebet, mint évi 0,4 százalékos nyugdíjemelést. Nézzük csak: a bruttó keresetem mondjuk 180 ezer forint, amiből 15300 forint (8,5 százalék) nyugdíjjárulékot vonnak le. Ez egy évben 183600 forint, amelynek a 0,4 százaléka 734 forint. Ennyivel fogják emelni a következő évben a havi nyugdíjamat. Mikor fogom visszakapni az adott évben befizetett 183600 forintomat? Nagyon egyszerű: kétszázötven hónap, vagyis 20 (húsz) év alatt. Ha figyelembe veszem, hogy most 66 éves vagyok, akkor mindjárt látni lehet, hogy ennek a visszaadásnak mekkora a realitása.

Mészáros Miklós Dezső

ny. honvéd repülő alezredes, Budapest

Talpon maradt

Örömmel olvastam A meghurcolt ezredes doktorija című cikküket (május 17.). Örültem, mert láttam, hogy az Ezredes az övön aluli ütés ellenére talpon maradt, segíteni akar és most is küzd az igazáért. Elégtételt pedig azért éreztem, mert a meghurcolt katonával ellentétben a meghurcolók jó része - reményeim szerint - oda került, ahova való: a feledés homályába.

2000-ben már javában dúlt a hadseregben és körülötte a haderőreformnak nevezett politikai ámokfutás. Túl voltunk a Für-féle körkörös védelem koncepcióján, a Keleti-féle "fűnyíróelv" szerinti minden áron való és minden koncepciót nélkülöző erőltetett létszámcsökkentésen. Ebben az időben - ha az emlékezetem nem csal - a sereg már a sasadi TSZ-jogász és bandája uralma alatt nyögött.

Aki ebben az időben (sőt időkben) valamilyen parancsnoki beosztást töltött be, jól emlékszik azokra a kaotikus állapotokra, amelyek különösen a legmagasabb vezetési szinteket jellemezték. Tombolt a dilettantizmus és a pártkatonák képében soha nem látott mértéket öltött a kontraszelekció. A mindenkori "főkatona" pedig igyekezett beállni szélirányba a csíkos nadrág védelmében és a nyugdíj utáni jó kis állás reményében (lehetőleg a külügy állományában!). Bármelyik alakulatot érintő bármilyen lényeges probléma jelentése esetén felülről mindig ugyanaz a válasz érkezett: oldja meg! És mivel a problémák mögött általában beosztottak százainak élet- és munkakörülményei, egyéb gondjai, bajai álltak, a parancsnokoknak lépniük kellett.

Szinte törvényszerű, hogy ebben a kiszolgáltatott helyzetben születtek téves, sőt kifejezetten elhibázott döntések is. Ekkor lépett színre az egyetlen, még működő elöljárói tevékenység, a felelősségre vonás. Ebben a tevékenységben a különböző vezetési szintek egymást múlták felül. Siettek segítségül hívni a katonai ügyészeket, akiket pedig csak és kizárólag a szabályzatokban leírtak érdekeltek. Nem részletezem, aki legalább egy ilyen vizsgálatot átélt, tudja, miről beszélek. Mint később kiderült, így volt ez a határokon túlra "keveredett" katonatársaink esetében is.

Papp Gyulát rehabilitálták. Engem viszont egy kérdés nem hagy nyugodni: mit csinál napjainkban az a katonai ügyész, aki megrendelésre még a legförtelmesebb váddal, a harctéri fosztogatással is hajlandó volt megvádolni Papp Gyulát? Netán most is ott ül az ügyészségen és beosztásban, rendfokozatban és néhány elismerésben gyarapodva kihegyezett golyóstollal várja az újabb megrendeléseket?

Egri Károly

nyugállományú mérnök ezredes, Kecskemét

Orvosképzés - nemzetközi szinten

Érdeklődéssel olvasom Erdős Attila írásait az egészségügyről. Értékelem ötleteit, helyenként meglepő, de a nehézségekre esetleg megoldást kínáló javaslatait.

Székely Tamás és a gomb című publicisztikájában (május 16.) Erdős az orvosképzésről nyilatkozik. Úgy gondolja, az orvosegyetemekre nem a legjobb képességű gimnazisták jelentkeznek, a tanulók krémjét elszívják a divatos szakmák, mint a közgáz és a jog. Sajnálatos, hogy véleményalkotásában nem veszi figyelembe következetesen a mérőszámokat - holott éppen ezek alkalmazását szorgalmazza leginkább írásaiban. Ha figyelembe venné őket, másképp alakította volna ki véleményét.

A Semmelweis Egyetem orvoskarára jelentkezők száma - a legtöbben itt folytatnak orvosi tanulmányokat - a '90-es években valóban lecsökkent, a szokásos ötszörös-hatszoros túljelentkezéshez képest fokozatosan háromszorosra zsugorodott a felvételizők száma. Szűkebb körből kellett kiválasztani a legjobbakat. 2004-ben azonban fordulat következett be. Az Általános Orvostudományi Karra 1828-an adták be felvételi kérelmüket és 277-en nyertek felvételt. Ez több mint hatszoros túljelentkezés, csak a magas pontszámot teljesítők, a legjobb képességűek juthattak be. A tendencia folytatódott, 2005-ben 2090-en, 2006-ban 1846-an, 2007-ben 1669-en adták be kérelmüket. Vajon mi áll emögött?

Az EU-ba való belépésünk felértékelte a hazai orvosi diplomát, hallgatóink előtt kinyílt a világ. Egy másik "mérőszám" pedig azt is bizonyítja, hogy oktatásunk nemzetközileg elismert, persze javítanivaló azért akad. Angol és német nyelvű orvosképzésünk rendkívül népszerű, és a jelentkezők száma a '90-es évek vége óta fokozatosan növekszik, 2007-ben a külföldi felvételizők száma meghaladta az 1400-at. Ugyanazok az oktatók, ugyanazzal a tematikával és módszerekkel oktatják a külföldi hallgatókat, mint a magyarokat. A külföldiek magas tandíjat fizetnek, pénzükért elvárják a nemzetközi szintű oktatást. Visszajelzéseik elégedettségről tanúskodnak.

Prof. Dr. Karádi István

dékán, Semmelweis Egyetem, Általános Orvostudományi Kar

Kutyavilág