Abban is van valami szép nemzeti-összefogásszerű, ahogy Geszti Péter hívószavára nemezsapkaárusok lepik el a Hősök terét. Magát az eseményt pedig megmentették a haza aktuálisan legnagyobb fiai, a jótékonysági futamra bevásárolt lókompatibilis celebek, elsősorban a XXI. század Leonardója és Hajós Alfrédje 2 in 1, Hajas Laci mesterfodrász, aki, legyen meztelennő-zsűrizés, korcsolyázás, lovaglás vagy lepényevés, mindig bevethető, multifunkcionalitása olyan fokú, hogy a Victorinox svájci bicskagyár állítólag már figyelteti.

Szóval Hajas Laci akkorát bukott, mint Zuschlag János, nagy ívű előreszaltóját ráadásul lóval együtt mutatta be, ami mongol körökben is feltűnést kelthetett, a lóért kicsit aggódtam, de nem lett baja, és Lacinak sem, hanem a bukfenc után és az eredményhirdetésnél olyat alakított, ami a legoptimistább várakozásainkat is felülmúlta, pedig mi rendszeres Blikk-olvasóként még azon sem lepődtünk volna meg, ha mondjuk Stohl Buci lova letérdel a startvonalnál fölszívni egy csík ketamint. Hajas Lacink a befutónál hevesen hadonászva mutatta a bazmegolás egyezményes nemzetközi jelét a győztes Sasvári Sándornak. Felejthetetlen sportélmény volt, amellyel a nemzet meg lett ajándékozva. (Intermezzo, de annak gyönyörű: a fakofolás alperesét, Sasvári Sándort egyébként utoljára Kossuth téri epizódszerepben láttuk emlékezeteset alakítani: az István, a királyból énekelte Koppány dalát, le- vagy éppen fölvezetve - már nem emlékszem - valamelyik kereszténydemokrata szónokot, és rendkívüli lélekjelenlétről, politikai érzékről és művészi érzékenységről tanúságot téve egyszerűen kihagyta az egyik strófából a "szemforgató, hamis papok" sort, nehogy antiklerikális provokációt sejtsen a gyurcsánytakarodjozó tömeg, illetve az emelvényen sorjázó kerdemek valamelyike.

Érdekes lehet szembeállítani Hajas multifunkcionalitását és hatalmas repertoárját Sasvári művészi filozófiájával, hiszen ő nagyjából mindig ugyanabban a műfajban utazik, ugyanazt a figurát próbálja a lehető legnagyobb művészi igénnyel, legaprólékosabban kidolgozni: mindig István, a király és mindig politikai rendezvényen. (A jövő hétre írjanak erről kétezer szavas esszét!)

Visszatérve a kamerák kereszttüzében mutogató fodrászfenoménhoz, aki egy pillanatra fölidézte kedvenc műsorom, a Sztárbox szellemét (én már annak idején továbbfejlesztettem volna az ötletet Sztárhiriggé, Sztárkéseléssé vagy Sztárvérbosszúvá, de a gyáva kereskedelmi tévék nem mutatkoztak fogadókésznek, pedig a nézettség levert volna mindent: Hajas megmentette Gesztit. A nagy új nemzetijelkép-kereső igyekezet csődöt mondott a huszárok, lovak és a Sienától nyúlt lóverseny környékén, viszont célba ért Hajas László kinyújtott középső ujján. Mi lehetne ennél nagyszerűbb és korszerűbb nemzeti jelkép? Nemzetközileg is érthető, az ország szellemiségét és közhangulatát a lehető legpontosabban kimutató gesztus.

Megrendezni minden évben a Nemzeti Bazmeg Napot (National Fuckoff Day), amikor tízmillió ember mutat be egymásnak a Hősök terén, vadul lenget, mindkét kezével, rázza, cifrázza, ahogy bírja. Na, ez a nemzeti egység. Villognak a vakuk, címlapfotók a világlapokban: hatalmas kinyújtott középső ujj a Kárpát-medence közepén.