A nyolc esetből egy különösen veszélyesnek bizonyult. Vissza kellett ugranom a járdára, különben a kék busz simán kilapított volna. Egy dzsip a Lukács fürdő előtt csikorgó fékkel állt meg (hogy aztán a harminc körüli férfi ordítva és dühöngve átvágjon a villamosmegálló padkáján a sínekre, s ott folytassa a "nemzeti" vágtát). Egy fertelmesen csúnya szájú csinos hölgy úgy köcsögözött le, s úgy szidta a felmenőimet, hogy közben két kisgyereke is ott kuporgott hátul a gyerekülésen. Amikor pénteken délután nekivágtam a kalandtúrának, s a Szép Ilona kocsiszín előtt megpróbáltam átjutni a Budakeszi úton, úgy kellett visszaszólnom egy idősebb házaspárnak: - Miért nem jönnek? - Menjen csak, maga még fiatal - mondta a hölgy, s visszafogta nekilóduló párját. Amikor bevártam őket, s beszélgetni kezdtem velük az átkelési stratégiáról, csalódtak amiatt, hogy újságíróként kíváncsiskodom. - Magának ez játék - mondta a hölgy. - A páromnak gerincsérve van. Mi nem szórakozhatunk. Nekünk nagyon vigyázni kell a zebrán.

A hétvégi tesztelés során voltam minden, csak nagyságos úr nem (rokonlátogatás a Terézvárosban vasárnap délelőtt; kezemben hordozható babaágy, mögöttem a párom a kisgyerekkel: így se engedtek át). Mi volna a fő benyomás? Tisztelet a kivételnek, de a magyar autós nem szereti, ha ott terem előtte a gyalogos. Nem is számít erre. Úgy van vele, a gyalogos eleve ráér (ezért jár gyalog, a járdán). Épp csak bámészkodik a gyalogátkelő előtt. Megcsodálja a méregdrága, bőrüléses csodakocsikat.

Az a baj, hogy a gyalogos átengedése nincs benne a hazai közlekedés kultúrájában. Hallhattuk az elborzasztó eseteket. Ez a kulturális hiányunk is oka lehetett annak, hogy néhány nap alatt több gyerek és felnőtt halt meg különféle gyalogátkelőkön.

Találkoztam rendőrökkel is. Álltak a zebra előtt, az autósok lassítottak, s hirtelen udvariasnak mutatkoztak. Amikor átértem, aztán pedig visszajöttem, szóba elegyedtem a kékekkel. Vették-e mostanában el autósnak a jogsiját azért, mert nem adta meg az elsőbbséget a gyalogosnak? Az idősebb rendőr mosolygott; ez kisebb szabálysértés, ilyenért nem vonják be senki jogsiját. Pedig azt kellene, feleltem, kamerák kereszttüzében, s bejátszani mondjuk a tévében az esti szappanopera előtt. A rendőrök hümmögtek, hogy mit kellene, nem az ő dolguk.

Apropó rendőrség. A magasabb rangú vezetők a zéró toleranciától várják a közlekedési szabálytalanságok csökkenését. Most (éppen) az alkoholt fogyasztó és a gyorshajtó autós az aktuális közellenség. A riogatás fő eleme a traffipax. Meg a nyilvánosság. Az illetékesek egy árva hónap adatai alapján nyilatkozták: máris eredményes a "zérózás". Kevesebben ülnek volán mögé ittasan, és lassabb lett a vágta. Dr. Kondorosi Ferenc, az "Új rend és szabadság" programért felelős kormánybiztos a pécsi és a bonyhádi gyermektragédia nyomán azt is megpendítette, be kellene vezetni a zebra előtt a 30 kilométer/órás sebességkorlátozást és a kötelező megállást. De ez megint a szokásos reagálás. Ha valami nem működik, akkor szigorítani kell. Miközben a gyerekek, az öregek, és általában azok életesélyeit kellene növelni, akik folyamatos veszélynek vannak kitéve ott (a zebrán), ahol ez normális körülmények közt nem volna indokolt.

Egy babakocsis nő oldalán bandukolok, de mielőtt átérnénk, szaporázni kell a lépést, mert legalább nyolcvannal közelít a zebra felé egy motoros. Miközben a fiatalasszony panaszait hallgatom, azon tűnődöm, miért mindig az a fontos nálunk, hogy a szabálytalankodókat megbüntessék? Miért nem az a cél, hogy az emberek - például a gyalogosok - életét mindenáron meg kell védeni? Miért nem készítenek elő az autós szokások drasztikus megváltoztatására irányuló intézkedéseket? Ha "csak" szankcionálnak, azt fogják meg, aki elütött valakit, vagy akit sikerült lefényképezni. A többi ugyanúgy nem adja meg az elsőbbséget a gyalogosoknak, mint eddig. Azt kellene elérni, hogy minden (na jó, a legtöbb) autós lassítson, amikor a gyalogátkelőhöz közelít. És ne azért, mert traffipaxot feltételez a bokor mögött. Hanem azért, hogy ha kell, gond nélkül meg tudjon állni a zebra előtt.

A belvárosban egy késkészletet áruló atyafiba botlok. Kolozsváron él, meghívom egy sörre. Fölidézem egy ottani élményem, amikor többször is padlófékkel álltam meg Kolozsvár belvárosában. A gyalogosok nem mérlegeltek, nem óvatoskodtak, nem tekintgettek. Leléptek a járdáról, és mentek. Mert megszokták, hogy az autós úgyis megáll. Nem kell tőle félni. Nem ellenőrzi ezt egyetlen rendőr sem. A gyalogátkelő előtti gyors megállás lehetősége benne van a közlekedés társadalmi logikájában.

Nálunk az autós lassítás nélkül közelít a zebrához. - Biztos a kilométerórát lesi - mondja a melegtől elcsigázott férfi -, nehogy túllépje az ötvenes határt, mert akkor megbüntetik. Kimondom úgy, ahogy van, engem is többször majd elütöttek már: itt, Magyarban, a gyalogosok semmit se számítanak.

Most kinek van elsőbbsége?