Sajnos, olyan ország vagyunk, lettünk, ahol már szinte föl sem tűnik, ha valahol valakik nem tartják be a szabályokat. De a hazai könyvszakmáról joggal hihettük eddig, lényegében tisztességesen és jól működik, mióta a kilencvenes években újra talpra állt. Attól kezdve, hogy a szürke- vagy éppenséggel feketegazdaságát sikerült visszaszorítani. És az új kiadványok soha nem látott választékban kezdtek föltűnni az egyre igényesebb boltokban.

Az egyik legnagyobb hazai könyves cégcsoport vezetője tegnap a parlament kulturális bizottsága vitaülésén úgy vélekedett, félő, hogy ismét kezd megerősödni ez a szürke- vagy feketegazdaság. Vállalkozók gagyi könyveket nyomtatnak, olcsón eladják olyan kereskedőknek, akik színvonalas és kelendő könyvekkel fizetnek érte, és ezek a kötetek másnap már a vállalkozó "könyvdiszkontjának" kirakatában kínálják magukat - az eredeti ár feléért. A diszkontos így csalogatja a vevőket. És megindít egy árspirált lefelé, semmilyen törvényt nem sértve ezzel.

Mint ahogy azok a hipermarketek sem sértenek törvényt, amelyek nagy tételben fölvásárolják a kiadóktól a legkelendőbb slágerkönyveket, és akár az előállítási költségnél jóval alacsonyabb áron kínálják őket, hogy a vevők aztán vegyenek mást is náluk. Persze, hogy mindenki oda tódul, nem a kisebb szakboltokba, ahol csak az eredeti, magasabb áron lehet az újdonságot megvásárolni. A százötven céget tömörítő könyvszakmai egyesülésnél azt mondják, ha nem lehet törvényes eszközökkel gátat vetni ennek a folyamatnak, meginoghat a több mint hétszáz könyvesboltot számláló országos hálózat jó része, amelynek szüksége van a legnépszerűbb bestsellerek bevételére is. Az egyesülés elkészített egy javaslatot arról, hogy fél évig nem lehetne leszállítani a könyvújdonságok árát, és a kedvezmények, beleértve az internetes kedvezményeket is, nem haladhatják meg a tíz százalékot.

Ez a kötött könyvárkonstrukció - amelyet Európa tizenkét országában alkalmaznak - a Gazdasági Versenyhivatal és a gazdasági tárca kereszttüzébe került. Az ellenérvek szerint súlyosan sérti a versenyszabadságot, és nem bizonyított, hogy védené a kisebb boltok és az igényesebb műveket megjelentető kiadók érdekeit. Viszont megfosztja a vásárlókat az olcsóbb bestsellerek kedvezményétől. Voltaképp a vevők többségével fizetteti meg a kevésbé kelendő művek kiadóinak és kereskedőinek fönntartását - állítja a Versenyhivatal.

Hogy a kultúra áru, azóta tudjuk, mióta egy bajuszos ember ezt hevesen elkezdte tagadni. De hogy egy nyelvi szigetként élő kis ország kultúrájában korlátlan versenyszabadságot kell engedni, az eddig még nem volt kimondva. Az unió sem kötelezett ilyesmire. A politika csak topog a probléma körül, nem tudja (meri?) eldönteni, mit kellene tennie. Pedig ez a törvény nem kerülne egy fillérbe sem.