- Hölgyeim és uraim! Kelet-Közép-Európa legnagyobb építészeti központja - jelentette be ünnepélyesen a Kortárs Építészeti Központ (KÉK) egyik alapító tagja, Szemerey Samu hétfő este, a Szervita tér betonkoloszszusának bejáratában. A pár hete a Róth Miksa emlékházból költözni kényszerülő építészműhely rövid hontalanság után foglalta el a belváros egyik legnagyobb ingatlanját. Igaz, csak az év végéig, amikor is az épületet lebontják, és helyén megkezdődik a Zaha Hadid sztárépítészféle üvegbuborék megvalósítása.

- Méltó módon búcsúzunk - folytatta a sajátságos, gyászbeszédbe csomagolt megnyitóbeszédet Szemerey, és a pukkadásig telt tér közönsége előtt belefogott a "távozó" érdemeinek méltatásába. Beszélt a botrányról, amelyet a hetvenes évek elején a Szabó István építész és Jakab Zoltán statikus tervezte épület kavart, beszélt a díjról, amelyet ennek ellenére elnyert a belváros háború utáni első modernista irodaháza, és említette a külföldi elismerést. Ami pedig a végtisztességet és a KÉK szerepét illeti, elárulta: az irodaházak világát és a hetvenes évek építészetét bemutató tárlatuk mellett hamarosan életmű-kiállítással hajtanak fejet a méltatlanul elfelejtett Szabó István előtt.

Eközben a homlokzat bizonyos ablakaiban egyre erősebben világítottak a benti reflektorok, és lassan két betűvé álltak össze. A beavatottak már tudták, hogy a világ egyik legrangosabb szakmai díját osztó brit építészeti folyóirat, az Architectural Review kezdőbetűi azok - az egyelőre titokzatos szobák pedig tavalyi díjazottjaik pályamunkáit rejtik.

Aztán megindult a honfoglaló tömeg. A roham a lépcsőházon keresztül érte el az egykori tárgyalókat, folyosókat, szűkre szabott dolgozószobákat, de a két lomha lift is megállás nélkül pumpálta a fenti szintekre a kíváncsiskodókat. A vaksötét folyosókról árnyfigurák lépdeltek a kiállítótérként berendezett fényszobákba, ahol a nyertes pályamunkák fotói feszültek: kínai módra, rizsültetvénnyel megbolondított egyetemi kampusz, hajókonténerekből összerakott játszótér, felgyűrt golfpályára emlékeztető föld alatti múzeum, jégkockákat idéző, sziklafalra biggyesztett házsor. Az ötödik emelet egyik szobájában a 2003-as madridi terrortámadás emlékére állított üvegkupola képe is szerepelt, amelynek speciálisan kikísérletezett üvegéről, ragasztási technikájáról maga a friss diplomás tervező, Pedro Colón tartott előadást a háznyitó előtti nulladik órában.

Talán a pályamunkáknál is izgalmasabbnak bizonyult a szellemház valamennyi eldugott szeglete: többen a beépített szekrényeket mustrálták, az elnöki lakosztályhoz tartozó, titkos páncélszobában vizsgálódtak, és bennfentesen szemlézték a tárgyalóban felejtett, álintarziás Magyarország tablót.

- A bebetonozott múlt, a szó szoros értelmében - mutatott a teremsort szétszabdaló falrendszerre egy idősebb úr, rögtönzött előadásban vázolva néhány köré gyűlőnek az elavult zsaluzási rendszer problémáit.

Az ünneplők java addigra azonban már a tetőn hűsölt. Akinek nem jutott hely a Róth Miksa udvaráról átszállított hungarocell kanapén, a rozsdás fémkorlátnak támaszkodva bámult bele a körpanorámás éjszakába. Mintha még a távoli Szabadság-szobor nőalakja is nekik intett volna.

AR, azaz Architectural Review - ablakfelirat a Kortárs Építészeti Központ ideiglenes otthonának homlokzatán