Az oroszok kihagyták az egyéniben győztes Ilja Frolovot, a csehek viszont indították az ezüstérmes Svobodát, a fehéroroszok pedig a harmadik helyen végző Lapót. A tizenhét válogatottat felvonultató mezőny tehát aligha volt gyengének nevezhető, és ebben a társulatban igencsak jól szerepelt a magyar trió, amely 273 körös lövészettel (és az ezért járó 1180 ponttal) kezdett.

És jól is folytatta, a második tusát követően már "ezüstös" pozícióban volt, majd az úszást követően az élre állt. A vívást a magyarok nyerték: mindössze a litvánoktól, a németektől és a csehektől kaptak ki - mindhárom csapattól minimális, 5:4-es különbséggel -, a többieket legyőzték. A győzelem/vereség mutató 91/53 volt; enyhén szólva is dicséretes. A hátrány ekkor csupán 12 pont volt a fehéroroszok mögött, a negyedik helyen abszolvált úszást követően pedig már húsz pont volt a magyar előny.

Aztán megint változott a helyzet, mert a lovaglás után ismét a fehéroroszok vezettek 70 ponttal. Marosi 4-et vert a kilencből, Kasza csak egyet, ám Tibolya már hármat, és a lova egyszer kitört. A jól futó fehéroroszok köszönték szépen, és meg is nyerték a váltóversenyt; nagyobb baj, hogy a litvánok is jól szerepeltek, elhappolva a magyaroktól az ezüstérmet.

Így ért véget a hatnapos budapesti világbajnokság, a szakvezetés majd eldönti, hogy sikeres volt-e vagy sem. Mi csak azt tudjuk, hogy bő két hónap múlva olimpia lesz...

Férfiváltó: 1. Fehéroroszország (Mihail Prokopenko, Jahor Lapo, Dmitrij Meljah) 5728 pont, 2. Litvánia 5708, 3. Magyarország (Marosi Ádám, Tibolya Péter, Kasza Róbert) 5638.

Magyar célfotó