Az volt az ember érzése: a 2006/2007-es hazai labdarúgóévadot már nem lehet alulmúlni. A 2007/2008-as szörnyűség befejeztével meggyőződéssel állítható, hogy sikerült.

Mondtuk persze - ki tudja, hányszor - korábban is: innen nincs lejjebb. Aztán mindig volt. Ám a múlt év nyarán úgy tetszett, egyszerűen képtelenség tovább süllyedni, a paradox módon professzionálisnak nevezett, amatőr nívójú magyar futball elérte a feneket.

De újabb békát kellett lenyelni.

Igaz, a játék színvonalában tényleg nem volt visszaesés, a mezőny e tekintetben már tavaly kihozta magából a minimumot jelentő maximumot. Amiben a helyzet tovább romlott, az a sportág irányítása. Olyannyira abszurd szituációk követték egymást, hogy azon kellett tűnődni: ezeket vajon készakarva vagy véletlenül teremtik-e meg az elöljárók? Mivel szándékosságot ép ésszel nem lehet feltételezni, maradjunk annyiban: többet ádáz elhatározástól vezérelve sem árthattak volna.

A bajnokság tizenhat - névleg - első osztályú csapattal kezdődött, de fél távnál tudvalévő volt, hogy csupán tizennéggyel ér véget. A Sopront kizárták, míg a Tatabánya szerepelt ugyan, ám nyilvánvalóvá tette: körülményei nem alkalmasak az NB I-re. S ekkor mindenki elgondolkodott (értsd: a szövetség vezetőin kívül), hogy az MLSZ nem oly rég vasszigorral száműzte a másodosztályba az FTC-t. A zöld-fehér siralomház nem érdemel védelmet, elvégre a kaotikus évad külön röheje - vagy inkább rémsége - volt az újabb ferencvárosi gyalázat az NB II-ben, de ha a licencbizottság annyira nem tűrt ellentmondást korábban, akkor miként adhatott engedélyt a Sopronnak és a Tatabányának?

A kaotikus fejlemények sokasodtak. Mivel az MLSZ a villanyvilágításban nem ismert pardont, a REAC az elhagyott soproni pályán futballozott - jóllehet Rákospalota majdnem olyan messze van a hűség városától, mint a hazai álfutball a valóditól -, míg a Tatabánya rendszerint Budapesten, a Szőnyi úton fogadta vendégeit, általában zárt kapuk mögött. Már e kettő is a rossz vicc kategóriába tartozott, de a szánalmas tréfák nem merültek ki pusztán enynyiben. A Debrecennek és a Diósgyőrnek egy időben kellett rendeznie a meccsét a zárófordulóban, mert a szövetség hasonlóképpen ügyelt a harmadik hely megszerzésének tisztaságára, akár a reflektorokra. Az elsőség már nem volt annyira lényeges... A listavezető fel sem lépett az utolsó körben, és egy héttel azelőtt sem azonos időben kezdett az MTK és a Debrecen.

Közben - mármint az aktuális fordulók mérkőzései közben! - két válogatott találkozó is lezajlott, mert az MLSZ úgy vélte: a bajnokság nem zavarja a nemzeti együttest, ahogyan az sem a bajnokságot. Ez "méltó" záróaktusa volt az egész évadnak, amelynek során a megye I-es képességű "NB I-esek" között egy nem különösebben tehetséges "junior" csapat nyerte el a bajnoki címet, méghozzá simán.

Most azonban már nem hiszem, hogy nincs lejjebb. Sőt megadom a nem létező futballnak, ami jár: még a játék volt a legkevésbé elfogadhatatlan.