A külső és a belső költségsokkok, azaz az inflációs nyomás miatt emelkedik a kamat, az erősödő forint azonban nem árt az exportnak, ellenben segít mérsékelni az áremelkedés ütemét. A magasabb kamat hosszabb távon inkább mérsékli a büdzsé adósságterheit. A növekedés lassú, de kissé élénkül, a pénzügyi egyensúly javul, a költségvetés egyenlegére vonatkozó kormányzati előrejelzések megvalósulhatnak. Tömören ebben foglalható össze Simor András jegybankelnök mondandója, s ez egyben utal arra is, hogy a képviselők milyen irányban igyekeztek puhatolózni.

A parlament költségvetési és pénzügyi bizottságának tegnapi ülésén Varga Mihály (Fidesz) elnök – Simor Andrással egyetértésben – tisztázta, amiről a múlt héten egyébként beszámoltunk, hogy a május végi kamatemelés előtt megállapodtak: az MNB inflációs jelentésének tartalmáról, értelmezéséről a jegybank vezetője június harmadikán beszámol. A kamatdöntés után ugyanis mind Molnár Albert (MSZP), mind Varga Mihály megnyilatkozásából arra lehetett következtetni, hogy a parlamenti pártok kérdőre akarják vonni Simort, de ezt a látszatot tegnap végleg eloszlatták.

A jegybank elnöke lényegében ismertette a monetáris tanács május végi ülésén kiadott inflációs jelentést, azzal érvelt, hogy az olaj- és élelmiszerár-sokk nemzetközi és szinte mindenütt érvényesülő hatásai mellett hazai folyamatok is gerjesztik az inflációt, mint például a szabályozott árak, a villamosenergia-piacon versenyhelyzet teremtése nélkül felszabadított árak, vagy a bérek változásai. Magyarország a nemzetgazdaság – tehát nemcsak az állam – magas külső adóssága és a lassú növekedés miatt Romániával és Törökországgal a sérülékeny államok közé sorolódik befektetői szemmel, az állampapírokat nagyobb kockázati felár mellett tudja kibocsátani. Igaz, lassan élénkül a gazdaság, az infláció is mérséklődik, de a vártnál lassabban, azt követően, hogy a 2006-os, 2007-es egyszeri költségvetési megszorító intézkedések hatásai megszűnnek. De a világgazdasági környezet kedvezőtlenebbé vált, még akkor is, ha az uniós pénzek és a mezőgazdaság várhatóan jó éve kedvezően befolyásolhatja a folyamatokat. A kamatemelést – három hónap alatt összesen egy százalékponttal 7,5-ről 8,5 százalékra – az indokolja Simor szerint, hogy a külső és belső hatások nyomán emelni kellett az inflációs prognózist, jövőre 3,6-ról 4,2 százalékra, vagyis a háromszázalékos inflációs cél így csak 2010-ben teljesülhet, holott a jegybank 2009-es megvalósulásra számított korábban. A cél az cél – jelezte a jegybankelnök, vagyis nincs türelmi sáv körülötte, de amikor megnézik, hogy sikerült-e eltalálni, akkor plusz-mínusz egy százalékos mellétrafálás még elfogadható, ha indokolható. Vagyis nem kell célt “dogmatikusan kezelni”.

Az erős forint – Simor szerint persze a kérdés, mihez képest – segít az infláció mérséklésében. Az előrejelzéskor az áprilisi 254 forintos euróárfolyamot vették figyelembe, ahhoz képest májusban 241-re izmosodott magyar valuta. De – tette hozzá Karvalits Ferenc alelnök – az utóbbi hetekben látványosan drágult az olaj, így a kettő hatása nem semlegesíti egymást, inkább az inflációs nyomás növekedhetett.

A kormánypárti és az ellenzéki képviselők egymással is vitatkoztak olykor, például a bérterhek emelkedésének idejét illetően, de látszott, hogy a szocialisták inkább aggódnak az emelkedő kamat és erősödő forint miatt, mint az ellenzékiek, bár például Mádi László (Fidesz) is faggatta Simort a kis- és középvállalatok exportkilátásai felöl. Molnár Albert arra mutatott rá, hogy ebben az évben az látszik: a magyar gazdaság élénkül, az egyensúly javul, az infláció mérséklődik, csökken a külső finanszírozási igény, másutt meg ennek az ellenkezője zajlik. Felvetette: vajon a magas kamat nem ösztönzi-e még jobban a lakosságot és a vállalatokat a devizaeladósodásra. Dancsó József (Fidesz) azt firtatta, jó-e egyáltalán ez az inflációs célkövető rendszer, jó lépés volt-e az árfolyam sávjának eltörlése. Kovács Tibor (MSZP) pedig az olcsóbb import hazai termelőket kiszorító hatásáról érdeklődött.

Simor leszögezte: az MNB-nek nincs árfolyamcélja, de nem mindegy számára, milyen az árfolyam. Azt mondta, az erős forint inkább az inflációt, mint a növekedést mérsékli. A többletet felmutató külkereskedelmi mérleget említette bizonyítékként, hogy az árfolyam nem hat különösebben a kivitelre. S megemlítette, hogy a lengyelekhez, csehekhez, szlovákokhoz képest hasonlóan, attól kissé elmaradva erősödött reálértelemben a forint is. Vagyis inkább gyenge volt, mint erős. Nem esett szó arról, hogy ezekben az országokban alig volt különbség a kamatban az eurózónához képest, a szlovákok meg vitték le a kamatot, hogy mérsékeljék a felértékelődést, vagyis más körülmények, más növekedési és inflációs ütem mellett erősödött a nemzeti valuta. Hozzátette: a hazai kkv-k gyengébb hatékonysággal működnek, mint a multik, de szerinte a monetáris politikában ezt nem lehet figyelembe venni. Simor kiállt továbbá az inflációs célkövető rendszer mellett, “mert ennél jobbat még nem találtak ki”, a sáveltörlés hatását későbbre prognosztizálta.

Tállai Andrásnak (Fidesz) az euró bevezetését, illetve a dátum kijelölését feszegető kérdésére azt válaszolta, hogy a kormánnyal egyetértésben csak 2009-ben veszik elő a dátum megjelölésének dilemmáját, hogy a sok nem teljesült ígéret után hiteles bejelentéssel álljanak elő. Megjegyezte, hogy idén akár 3,6 százalékra is lemehet a költségvetés GDP-arányos hiánya, bejöhetnek a konvergenciaprogram 2009-es, 2010-es számai is, azaz a deficit a három százalékos szint alá süllyedhet, ha minden a kormány mai elkötelezettsége szerint alakul, ha a magasabb infláció többletbevételeit nem költik el. Simor szerint összességében több folyik be e tényező miatt, mint amit például a nyugdíjak inflációs kiigazítása elvisz. Az infláció alakulása, vagyis az euróövezeti szint elérése ennél mintha bizonytalanabb lenne, ezért is van szükség szigorú jegybanki politikára.

A devizaadósságról Király Júlia alelnök azt mondta, hogy az utóbbi hat évben nem alakult ki összefüggés a magyar kamat mozgása és a hitelfelvétel szintje között. A háztartások csaknem száz, a vállalatok ötven százalékban külföldi devizában jegyzett kölcsönért folyamodnak. A kérdésre, hogy mégiscsak az alacsonyabb külföldi kamat lehetett a csábító, úgy reagált az alelnök, hogy a vállalatok jobban megértették a kockázatokban rejlő többletköltségek káros következményeit, mind a magánszemélyek, akiknek ezt még jobban el kell magyarázni, a pénzügyi kultúra színvonalát emelni kell.

A meghallgatás végül azzal zárult, hogy a jövőben rendszeresen találkoznak, ez a piacoknak is megnyugtatóbb, mint az esetleges üzengetés. Varga Mihály szerint közös cél az infláció mérséklése, a gazdasági növekedés gyorsítása, az eurózónába pedig kötelező belépni, a feltételeket tehát teljesíteni kell.

Simor András az Országgyűlésben