„Hét évvel a szeptember 11-i támadások után két egyaránt téves felfogás terjedt el leginkább az iszlamizmussal kapcsolatban. A jobboldal eltúlozza az európai és az amerikai terrorfenyegetést, a baloldal viszont alábecsüli az iszlamizmusnak a moszlim országok politikájára gyakorolt hatását” – olvassuk a YaleGlobal magazinban. A cikk szerzője Sadand Dhume, akinek nemrég jelent meg könyve az indonéz iszlám fundamentalizmusról Barátom, a fanatikus címmel.

A 21. századi társadalmat a középkori vallási törvények, a saría alapján berendezni óhajtó iszlamizmust a jobboldalon általában a nyugati liberális világot fenyegető totalitárius ideológiának tekintik: a kommunizmussal és a fasizmussal állítják párhuzamba. Az iszlám terrorcsoportok fenyegetését azonban nagyon eltúlozzák. Ellentétben a totalitarizmussal, az iszlamizmus veszélye sem intellektuális értelemben, sem biztonságpolitikai szempontból nem fogható a hidegháborús kommunista kihíváshoz. Mint arról nemrég a Metazin is beszámolt, statisztikailag még az esti fürdés is nagyobb veszélyt jelent Amerikára nézve, mint a nemzetközi terrorizmus.

A baloldalon joggal kritizálják a jobboldal túlzó aggodalmait. A liberálisok viszont arról nem vesznek tudomást, hogy az iszlamizmus tényleg fenyegető, csak éppen nem a nyugati demokráciákra, hanem a moszlim országokra nézve. „Az ázsiai iszlám többségű államokban az iszlám normák elfogadottságát kihasználó jól szervezett, erőszakos iszlamisták formális hatalom nélkül is képesek jelentős társadalmi befolyásra szert tenni.”

Ott, ahol a központi hatalom gyenge, a terrorszervezetek – mindenekelőtt az al-Kaida és a Dzsamia Iszlamia – meghatározó erőnek számítanak, és a társadalmat akkor is konzervatív irányba terelhetik, ha semmilyen állami hivatalt nem töltenek be. A fundamentalisták kisebbségben is képesek elhitetni a többséggel, hogy a moszlim országok elmaradottságáért a zsidók, Amerika és a szabadkőművesek felelősek. Azzal áltatják a moszlimokat, hogy a vallási előírások szigorúbb betartása révén úrrá lehetnének a társadalmi problémákon.

Fundamentalisták mindenhol vannak, nem csak a moszlim országokban – véli Dhume. Amerikában és Európában is sokan szeretnék, ha a társadalmat a keresztény normák határoznák meg. Az iszlám fundamentalisták azonban az erőszak alkalmazásától sem riadnak vissza. A gyenge állam pedig nem tud (és lehet, hogy nem akar) fellépni a jól szervezett, erőszakos csoportokkal szemben, akik önkéntes erkölcscsőszként érvényesítik a konzervatív vallási normákat: kitiltják az újságárusbódékból a Playboyt, az utcán járó nőkön számon kérik a fátyolviselést.

„Az iszlám nyugati előretörésével kapcsolatos elképzelések túlzóak. A jakartai, a Kuala Lumpur-i és az iszlamabadi liberális, demokratikus intézmények azonban valóban komoly veszélyben vannak.”

A 'Barátom, a fanatikus' borítója