A harmadik tusára kiderült, hogy nem hozott rossz döntést: az úszást megnyerve a magyar válogatott állt az élre. Már a nyitószámmal, a lövészettel sem volt különösebb gond, bár az ilyesmire mondják, hogy lehetett volna jobb, de rosszabb is. A vívásban a katasztrofálisan kezdő, a lövészetben mindössze tizenegyedik lengyelek parádés produkciót nyújtottak, 76/32-es győzelem/vereség mutatóval adták a mezőny tudtára, hogy nem mondtak le a győzelemről. A magyarok megbízható teljesítménnyel, negyedik helylyel alapoztak az úszásra, amely - mint azt már az előbbiekben jeleztük - meghozta a menet közbeni elsőséget.

Az aranyérem a lovaglást követően került kézközelbe: a magyar hármasból mindössze Gyenesei vert egy akadályt. A nagy riválisok közül az angolok 64, a lengyelek 80 pontot veszítettek, így az előbbiekkel szemben 72 pont volt az előny, míg az utóbbiak hátránya 148 pontra nőtt. Mindez időben a 3x1500 méteres futásban a britekkel szemben 18, a lengyelekkel szemben 37 másodperc előnyt jelentett.

Az első kettő közti időkülönbségnek a fele eltűnt, de ezt nem bánta senki sem, hiszen az ifjú trió - amelynek tagjai közül Gyenesei huszonkét, Tóth és Kovács egyaránt tizenhét esztendős - megőrizte első helyét, kárpótlást nyújtva a világbajnokság korábbi keserveiért.

Női váltó: 1. Magyarország (Gyenesei Leila, Tóth Adrienn, Kovács Sarolta) 5504 pont, 2. Nagy-Britannia 5468, 3. Lengyelország.

A magyar női csapat: Kovács Sarolta, Vörös Zsuzsanna, Gyenesei Leila, Máthé Vivien és Tóth Adrien, Kulcsár Antal szövetségi kapitánnyal