A ráépülő további törvények elvonták a szövetségi kormány segítő kezét (anyagi támogatását) mindazoktól, akik a feketékkel szemben szegregatív módon jártak el. E törvényeket vaskövezetességgel alkalmazták; meg is lett az eredménye. Egyetlen központi adófillér nem jutott azoknak, akik szegregáltak. Tehették, ha akarták - végtére is a szövetségi kormány nem befolyásolhatta, hogy egy zártkörű magánklub elnöksége, mondjuk, kit vegyen föl a tagjai közé és kit ne -, de azok, akik szövetségi pénzeket költöttek, nem engedhették meg maguknak a faji megkülönböztetést, annak népszerűsítését.

Ellentétben a mai Magyarországgal, ahol az iskoláknak kijáró normatív támogatást olyanok is élvezhetik, akik nyíltan vagy burkoltan, de rasszista praktikákkal különítik el a tanulók egy részét. Ellentétben továbbá azzal a mai Magyarországgal, ahol községi elöljárók igazgatónak választhatnak meg egy olyan, szellemi értelemben stigmát viselő történelemtanárt, aki évek óta folytat dekódolható, sunyi módon rasszista propagandát s önti a szélső jobboldal torz tanait tanítványaiba.

Ha volna valami maradék önbecsülés a magyar oktatási kormányzatban, egy tollvonással megvonna minden oktatási támogatást azoktól az önkormányzatoktól, amelyek áldásukat adják a szegregatív iskolapolitika bármilyen formájára, vagy/és szélső jobboldali iskolavezetőket tüntetnek ki bizalmukkal. Ebben utánozni lehetne az amerikai mintát.