- Segítsen: a kormány hogy akarja csökkenteni az MVM - az egyik legnagyobb állami vállalat - vélt erőfölényét, ha ezért konkrétan nem tesz semmit? Miért állt fel Kocsis István vezérigazgató? Végül is mit akar az Európai Unió? Kinek jó ez az egész?

- Az ön által feltett kérdések jó részéhez nincs közöm. A cég elnökeként azt várom, hogy a magyar kormány, illetve tulajdonosunk, a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő döntsön a társaságról. Szakértőként ugyanakkor van véleményem. Látni kell, hogy részesei vagyunk egy nemzetközi folyamatnak. Az unió alapvetően a versenyt élénkítené, ezért már vagy tíz éve ellenzi, ha a rendszerirányítás - amely nálunk magába foglalja a szállítást, vagyis az alaphálózatot is - valamely piaci szereplő tulajdonában van. A verseny azonban nem ezért nem tud kialakulni, hanem mert még térségi méretekben sincs megfelelő mennyiségű áram, illetve vezeték. Bár az unió szándékai egyértelműek, eddig a hálózatok tulajdonosait nem utasította eladásra. A jelek szerint sok nagy lobbierejű ország ellenáll. Mégis, meglátásom szerint az Európai Parlament a közeljövőben vagy azonnali eladásra kötelezi az összeférhetetlennek tartott tulajdonosokat, vagy ad még néhány év türelmi időt. Megértem azonban azokat az érveket is, miszerint egy vállalatcsoport akkor erősebb, akkor hitelképesebb, ha nagyobb a vagyona. Egy céget azonban úgy kell gyarapítani, hogy közben hatékonyabb legyen. Vagyis: az MVM akkor is növekedhet, ha leválasztják róla a vezetékhálózatot. Durván hibázik az a vezető, aki csak azért küzd, hogy az alatta lévő vagyon minél nagyobb legyen.

- Utóbbi mondata mintha ráillene a Kocsis Istvánról hallottakra.

- Egyáltalán nem. Lényegében mindenben egyetértek az általa hangoztatott szakmai érvekkel. Igazgatósági tagként én is formáltam eddig az MVM álláspontját. A különbségek árnyalatnyiak lehetnek. Ő talán élesebben fogalmaz, én esetleg fogékonyabb vagyok az átmenetekre. Elfogadóbb lehetek az uniós vélemények vagy a vagyonleválasztás kérdésében. Azt, hogy miért kellett távoznia, nem az én dolgom megválaszolni.

- Korábban ön is az egyben tartás mellett tört lándzsát.

- Nem változott a véleményem. Korábban is azt mondtam: jobb, ha a társaságot egyben tartják. Akkor azonban még nem volt ennyire érzékelhető az uniós nyomás. Máshol állt a vita, és Brüsszel véleménye is sokat változott. A szakmai álláspontomat befolyásolja a világ változása. Meggyőződésem viszont, hogy az MVM a régióban egyáltalán nem domináns szereplő: Európában van vagy ötven hozzánk hasonló méretű áramcég és tucatnyi sokkal nagyobb. Az MVM nem él vissza piaci helyzetével, amit az ezzel kapcsolatos EU-vizsgálat is megállapít majd. Az tény, hogy Magyarországon a piac több mint felét ellátjuk, de azért, mert mi vagyunk a legolcsóbbak. Bárki megjelenhetne nálunk ennél alacsonyabb árú árammal.

- Önök mit érzékelnek, a kormány végül is mit akar kezdeni az MVM-mel?

- Szakértőként már több fajta átalakulási terv készítésében működtünk közre a rendszerirányítás és az alaphálózat leválasztásáról, amit persze a jövőbeli változások még befolyásolhatnak. A döntés a kormány kezében van. A napi munkát ez nem befolyásolja.

- Hogy zajlott a kinevezése? El kellett köteleznie magát egy fajta új irány mellett? Közrejátszott-e ebben az ön által 1995-ben vezérigazgatóként irányított MVM üzletkísérlete az akkor még a magánszférában tevékenykedő Gyurcsány Ferenc cégével?

- Ez utóbbi felvetésnek olyannyira nincs alapja, hogy azzal nem is foglalkozom. Az MVM több céggel állt kapcsolatban, így az Altusszal is. Gyurcsány Ferenccel akkor nem is találkoztam; őt később ismertem meg, mint üzletembert és jó szakembert. Ellenben 50 éve dolgozom a villamosenergia-iparban, betöltöttem szinte minden üzemeltetési munkakört. Mostani kinevezésem során egyszerűen feltették a kérdést, hogy vállalnám-e, én pedig némi mérlegelés után igent mondtam. Semmiféle különleges kérést nem fogalmaztak meg. Az persze természetes, hogy egy cégvezetőnek el kell fogadnia a tulajdonos iránymutatásait.

A körülmények változtak - mondja az elnök