A szombat reggel kezdődő, sokórásra tervezett ülést a nagy amerikai hírcsatornák egyenesben közvetítik, és a sajtó már-már többet foglalkozik a találgatásokkal, mint azzal, hogy Britney Spears megint állapotos-e, vagy csak meghízott.

Barack Obama mindent összevetve nagyjából kétszáz delegátussal vezet Hillary Clinton előtt, és már csak három előválasztás van hátra. Puerto Rico, Montana és Dél-Dakota 86 delegátust küld a jelöltállító konvencióra. Őket szavazatarányosan osztják el, így Obama, akinek mintegy ötven voks hiányzik, semmiképpen sem tudja megszerezni a választott küldöttek többségét - a végső szót a csaknem nyolcszáz, szabad mandátumú szuperdelegátus mondja majd ki. Közülük körülbelül 180-an nem nyilatkoztak arról, kit támogatnak.

Clinton tábora azt szeretné, ha Florida és Michigan eredményét úgy számítanák be, hogy azzal megfeleződjön a különbség. Ez és a várhatóan nagyarányú győzelem Puerto Ricóban elég lenne ahhoz, hogy a volt First Ladyé legyen a leadott szavazatok többsége - amire hivatkozva megpróbálhatná meggyőzni az ingadozó szuperdelegátusokat: ő a legitim jelölt.

A harminctagú ügyrendi bizottságból 21-en mondták meg, kit támogatnak: Clinton 13:8-ra vezet. A testület ugyanakkor nem korlátozhatja figyelmét a két jelölt versenyére. A renitens államoknak valahogy bűnhődniük kell, különben legközelebb még többen lázadnak fel a hagyományos előválasztási menetrend ellen. Másrészt Michigan és Florida demokrata párti szavazóit sem szabad elidegeníteni, mert ha novemberben otthon maradnak, megint a republikánusoké lesz a Fehér Ház.

A legvalószínűbb megoldásnak az látszik, hogy megfelezik a küldöttek szavazati jogát. Ezzel minden szempontnak megfelelnének - egyedül Clintonénak nem, aki végleg elesne az elnökjelöltségtől. A háttérben folynak az egyeztetések arról, hogy ő lenne az alelnökjelölt, és így a párt mégis egységesen indulhatna a John McCain elleni választási háborúban.

Hillary Clinton és Barack Obama egy idei februári tévévita előtt