Egyhangúan telnek az esték az abai Mercsek-portán. Ani aszszony sötétedés után meggyújtja a petróleumlámpát, könyvet vesz a kezébe, és elalvásig olvas. Néha rádiót hallgat. Tévét már három éve nem néz.

Ha akarna, se tudna, mivel a Fejér megyei településen lévő házban csaknem három éve nincs áram. A szolgáltató ki-kötötte a villanyórát, mivel Mercsek Józsefné 2005 májusában nem fizetett be egy villanyszámlát. Nem csekély összeg-ről, 218 ezer forintról van szó. Mercsekné azért nem fizetett, mert vitatja ezt az összeget.

- Elvi kérdésről van szó, egyszerűen tudni akarom, hogy mi alapján követelnek tőlem ekkora összeget - mondja Mercsek Józsefné. - Amíg be nem bizonyosodik, hogy jogos a követelésük, nem fizetek. Én sokáig kibírom. Már megszok-tam a helyzetet.

Az asszony nem túloz. Először a világítást oldotta meg. Igaz, kezdetben hetente öszszetörte az újonnan vásárolt petróleumlámpa búráját, mert például forrón akarta lemosni róla a kormot, mire az üveg szétpattant. Megtanulta, hogy mindenből jóval kevesebbet kell főznie, mert hűtő nélkül a maradék hamar megromlik. Újraaktiválta az udvari fúrt kutat, amibe egy fonott kosárban engedi le a hűtenivaló dolgokat. Ma már nem esik nehezére kicentizni, milyen mélyre kell engednie a kosarat, hogy beleérjen ugyan a kút hűs vizébe, de az mégse lepje el a faze-kakat meg a lábosokat.

Ani asszony három éve nem vesz tejet, mivel a megbontott tej órák alatt megsavanyodna nála. A tejes ételeket tejporból készíti. Párizsit, sonkát nem eszik, csak száraz szalámikat vásárol. A mikrohullámú sütő már három éve nem volt be-kapcsolva. Mivel villanybojler adná a meleg vizet, így három éve az sincs: a gáztűzhelyen melegíti a vizet a mosogatáshoz, a mosáshoz meg a fürdéshez. A kisebb holmikat kézzel mossa, a nagyobb ruhákat áthordja az ötszáz méterre lakó édesanyjához, akinél berakhatja a mosógépbe.

Mercsek Józsefné három éve csak olyan ruhákat hord, amelyeket nem kell vasalni. A szőnyegeket porszívó híján vi-zes seprűvel próbálja tisztítani. A vonalas telefon áram nélkül is működik, a mobiltelefonját pedig elemes töltőről tölti fel. Ani asszony az elmúlt években a falu legnagyobb elemfogyasztója lett, főként a rádió meg az elemlámpák falják a ceruzaelemeket.

A három éve tartó áram nélküli élet egy egyszerű elszámolási vitaként indult. A biztosítási és porszívóügynökként dolgozó 57 éves asszony 2004 tavaszán két hónapig nem tudta kifizetni a villanyszámláját, ezért az E.ON kikapcsolta nála az áramot. Miután az asszony rendezte a tartozását, a szolgáltató visszakötötte a villanyórát. A probléma feltehetőleg abból adódott, hogy az éves óraleolvasásra éppen abban az időszakban került sor, amikor az abai házban ki volt kapcsolva a villany, a digitális kijelzőn pedig egyetlen szám sem jelent meg. A leolvasó így azt rögzítette, hogy a Mercsek-házban 2003-2004-ben nulla kilowattórát fogyasztottak. A probléma 2005 tavaszán jelentkezett, amikor az éves óraleolvasáskor valójában két teljes év fogyasztása került rögzítésre.

- Májusban jött az éves elszámolószámla 218 ezer forintról - mondja Mercsek Józsefné. - Először azt hittem, rosszul látok. Aztán megpróbáltam meg-fejteni a számlán szereplő adatokat, de sehogy se stimmeltek. Például több befizetésem hiányzott róla. Bementem reklamálni az E.ON ügyfélszolgálati irodájába, ahol úgy bántak velem, mint egy kapcaronggyal. Pedig csak annyit kértem, magyarázzák el, hogy miért ennyit kell fizetnem.

Sűrű levélváltások kezdődtek az áramszolgáltató és a Mercsek család között, ám az asszony nem fogadta el az E.ON álláspontját, és nem fizetett. A cég végül - többszöri sikertelen felszólítás után - 2005 októberében kapcsolta ki az áramot az abai házban.

- Ki tudtam volna a fizetni az összeget, de nem akartam, mert úgy éreztem, hogy nekem van igazam - mondja Mercsekné. - Úgy döntöttem, hogy a bírósághoz fordulok, közben pedig berendezkedem az áram nélküli mindennapokra.

Igen ritka eset, amikor egy közüzemi tartozás miatt nem a szolgáltató cég, hanem a fogyasztó fordul a bírósághoz. Az abai asszony a keresetében azt kérte, hogy a bíróság állapítsa meg, pontosan mekkora díjfizetési kötelezettsége áll fenn az E.ON-nal szemben.

Megkerestük az E.ON Energiaszolgáltató Kft.-t. A cégtől írásban azt a tájékoztatást kaptuk, hogy Mercsek Józsefné 2004-2005-ben jelentős mértékű tartozást halmozott fel, amelyet sem egy összegben, sem a felajánlott részletfizetési lehetőséget igénybe véve nem egyenlített ki. A cég csak ezek után szüntette meg az áramszolgáltatást. Az E.ON levelében az áll, hogy Mercsek Józsefné az áram kikapcsolása után az energiahivatalhoz fordult, ahol azonban a panaszát elutasították, és megállapították, hogy a szolgáltató mindenben a hatályos törvényeknek megfelelően járt el. A cég a je-lenleg folyó perben is ezt az álláspontot képviseli.

Éppen ezért az E.ON megalapozatlannak tartja Mercsekné kártérítési igényét is, aki ugyanebben a peres eljárásban egymillió forintos kártérítést követel a szolgáltatótól az áram nélküli helyzetből fakadó károk miatt. Mivel az ügyben még az elsőfokú ítélet sem született meg, így az abai házban feltehetőleg még hosszú hónapokig nem lesz villany.

Az elmúlt három év tapasztalataiból kiindulva Mercsekné ki fogja bírni ezt az időt.

- Megéri ez a makacsság? - kérdezem.

Az asszony némi gondolkodás után így válaszol:

- Nem tehetek mást. Ennyivel tartozom az önbecsülésemnek.

De aztán sokáig hallgat.

Nem véletlenül.

Három évvel ezelőtt még négyen laktak az abai házban: Ani asszony, a férje, a 19 éves fiuk és a gimnazista lányuk.

- Amikor kikapcsolták az áramot, egy hónapig mindanynyian nagyon élveztük az új helyzetet - mondja Mercsek Józsefné. - Előkerültek a szekrény tetejéről a társasjátékok, és esténként tévénézés helyett "Gazdálkodj okosan!"-t meg "Ki nevet a végén?"-t játszottunk, vagy éppen römiztünk. De nem sokáig tartott a villany nélküli élet romantikája. Először a kamaszfiam unta meg a dolgot. Előbb átvitte a tévét meg a videót a nagyanyjához, aztán szinte odaköltözött. A férjem is egyre kevesebbet volt idehaza, szívesebben töltötte az idejét a közeli tanyánkon. A lányom kollégista Székesfehérváron, de ő is egyre gyakrabban kérdez-gette, hogy meddig kell még villany nélkül kibírni.

Ani asszony ma már csak hétvégenként kap társaságot, amikor a lánya hazamegy a kollégiumból. A nagyfiú tavaly végleg elköltözött, Írországba ment dolgozni. Az asszony férje betegségben elhunyt. Időközben beteg lett az édesanyja is, Mercsekné most őt ápolja, így viszont nem tud dolgozni. Az ápolási díjjal, a családi pótlékkal, a gyerekei árvasági el-látásával és az özvegyi nyugdíjával együtt havi 90 ezer forintból él a lányával.

Nemrég szociális segélyt kért a helyi önkormányzattól. Nem kapott. Arra hivatkoztak, hogy másokhoz képest könynyebb helyzetben van, hiszen neki még villanyszámlát sem kell fizetnie.

Mercsek Józsefné otthonában könyvvel, "esti fényben"