A dzsesszmuzsikusként ismert és elismert Szakcsi Lakatos Béláról viszonylag kevesen tudják, hogy az egyik első magyar musicalt is ő jegyzi. Az Operettszínházban 1974-ben bemutatott Piros karaván műfajtörténeti jelentősége mindenekelőtt abban rejlik, hogy a korábbi felszínes, idilli romaképet megtestesítő művekkel ellentétben alkotótársával, a szintén roma származású Csemer Gézával a valódi cigány folklórból merített és építkezett. Aztán a következő két évtizedben a szerzőpáros hasonló művek sorával rukkolt elő, közülük a legfontosabb az 1984-es Cigánykerék és az 1996-os Dobostorta.

Shakespeare prózai művének zenés adaptációja a rendező Kerényi Miklós Gábor és a dramaturg Böhm György ötlete volt. Úgy gondolták, miután 2006-ban az Operettszínház színre vitte Jávori Ferenc Menyasszonytánc című klezmer musicaljét, érdemes lenne a cigány folklórhagyományokra alapozva a Szentivánéji álom keretében valami hasonlót létrehozni. Elképzelésükkel megkeresték Szakcsi Lakatos Bélát, aki először nem is hitt a fülének.

- Amikor átolvastam Shakespeare darabját, rá kellett jönnöm, hogy az ottani alapkonfliktusok, például, hogy a szülők előre megállapodnak lányuk sorsáról, a cigány közösségekben a mai napig jelen vannak - magyarázza Szakcsi. - Elvállaltam a munkát, s két szerzőtársammal nagyon harmonikusan tudtam együtt dolgozni. A rendezővel megbeszéltük, mikor milyen hangulatokat szeretne, az elkészült zenékhez pedig Sziámi megírta a szövegeket.

A négy fiatal szerelmi viszontagságait elmesélő darab mostani feldolgozása world musical. Ez a műfaji meghatározás Szakcsi ötlete volt, ezzel akarta ugyanis hangsúlyozni a zenei megközelítés újszerűségét. - Számomra a world music az emberiség zenéjét jelenti - mondta Szakcsi. - A dzsesszt éppúgy, mint a különböző etnikumok folklórját, a popzenét vagy a klasszikus zenét, Palestrinától egészen Kurtág Györgyig. A Szentivánéji álomba is sokféle hatást sűrítettem, román, spanyol, török és indiai népzenét, soult, rapet, kis operabetéteket egyaránt.