Ha további ízekre bontjuk: találunk benne tematikust és összművészetit, versenyt és zsűri nélkülit. Ha mindezeket egymás mellé raknánk, akkor a minőségskálán is megtalálnánk a megfelelő helyüket. Bár nincs kifogásom az ezerarcúság ellen, azért néha javításra szorul a fesztiválszervezők minőségjelzője. De persze van, aki a 60 százalék kakaótartalmú csoki helyett boldogan majszolja el a húsvéti tejbevonót.

A Nemzeti Kulturális Alap felmérései szerint a színházi fesztiválok a legdrágábbak, nyilván azért, mert különösebb turisztikai bevételre nem számíthatnak, egy-egy színtársulat utaztatása, szállása, fellépti díja, a díszletezés ugyanakkor tetemesebb, mint ha egy szál gitárral állna ki valaki a színpadra. Tulajdonképpeni büdzséjét főként állami és a helyszínt nyújtó város, valamint egy-egy helyi szponzor belátó támogatásából remélheti.

Mondják, az összművészeti fesztiválok jóval rentábilisabbak, pláne, ha némi gasztronómia is fűszerezi az eseményt. Ennek dacára az év vesztese a Művészetek Völgye, amely - némi képzavarral - két pályázat között csúszott a pad alá. Bár idén ünnepelné huszadik kiadását, az ünnepséget jövőre halasztja, és most szűkített programokkal várja a közönséget.

Borúra azért nincs ok, aki három szabad nyári hónapját fesztiválokon töltené, tulajdonképpen bejárhatja az országot, és szemezgethet szinte az összes színházi műfajból. Akinek csak csepp ideje van, összefuthat olyan világsztárokkal, mint az operaénekes Anja Silja vagy a litván Meno Fortas színház, hallgathatja például Polgár Lászlót Miskolcon, nézheti Csákányi Esztert Kőszegen, Haumann Pétert Keszthelyen, Takács Katit Gyulán, valamint a Férfi és nő-turné keretében Básti Julit, Udvaros Dorottyát, Cserhalmi Györgyöt és Kulka Jánost Debrecentől Budapestig.

Higgyék el, érdemes útra kelni.

Érdemes útra kelni