A szerző közgazdász

Van még egy hasonlóság: mindkét politikus tervezett megszorításokról beszélt a maga nem nyilvános beszédében. Gyurcsány annak idején adóemelésekről, elbocsátásokról, államigazgatási fogyókúráról, Orbán most a nyugdíjak befagyasztásáról és a fejlesztések felülvizsgálatáról szólt.

A megdöbbenést szemlátomást Orbánnak ezek a szándékai okozták, ami annyiban érthető, hogy a Fidesz hosszú ideje ennek az ellenkezőjét képviseli. A kampányban még tizennegyedik havi nyugdíjjal szédítette az időseket, elutasította az induló nyugdíjak mérséklését, elutasítja az esetleges korhatáremelést. A kormány által megvalósított fejlesztéseket kevesli, több útépítést kér számon, szavakban ma éppen támogatja a négyes metrót. Ugyanakkor Orbán valóságos szándékairól eddig is lehetett tudni. Tavaly decemberben tette közzé a Fidesz az Erős Magyarország című "alapprogramot", amelyet sokan üresnek minősítettek. Én a szöveg tanulmányozása alapján a Népszabadság január 3-i számában megjelent cikkemben felhívtam a figyelmet arra, hogy "a ma érvényes svájci indexálásról át kívánnak térni az inflációhoz igazodó nyugdíjemelésre, ami a reálbérek emelkedésekor - és nyilvánvalóan ilyen időszak áll előttünk - a nyugdíjemelés mérséklését jelentené", továbbá: "a Fidesz ismét az autópálya-építés leállítására készül", tehát a program "figyelmes olvasóinak észre kell venniük, hogy honnan - a nyugdíjasoktól, a szegényebb családoktól és az infrastruktúra-fejlesztésből - kívánja elvenni a Fidesz azt a pénzt, amelyet az általa kedvelt célokra csoportosít át". Engem ezért nem lep meg, amit Orbán elképzeléseiről most megtudtunk.

A hasonlóság az őszödi beszéddel azonban csak látszólagos. A dolog érdemét tekintve Orbán Vas utcai előadása nem hasonlítható Gyurcsány őszödi beszédéhez. Az őszödi beszéd nyilvánosságra kerülésekor nem a megszorító intézkedések terve okozott megdöbbenést - szeptemberre az Új Egyensúly program már minden érdeklődő számára ismert volt -, hanem a korábbi hazugságok és a látszatkormányzás beismerése. Gyurcsány beszédének lényege az önostorozás volt és az, hogy morális fordulatot hirdetett a közéletben. Orbán beszédében viszont nyoma sincs semmiféle önbírálatnak, és kiváltképp morális fordulatnak.

Ellenkezőleg: Orbán csak dicséri önmagát mint az egyetlen pályán maradt rendszerváltó politikust. Az ismertté vált szövegelemekben nyoma sincs annak, hogy Orbán korábbi politikai tevékenységéből bármit is problematikusnak tartana. Négyéves kormányzását - tekintet nélkül arra, hogy elegánsan félretette választási ígéretei közül például az egyszeri, nagyarányú adócsökkentést, a családi pótlék értékének megőrzését és az egészségbiztosítási reformot, s hogy kérdésessé tette az 1990 óta érvényes demokratikus normák jó részét, mindenekelőtt a mindenkori ellenzéki jogokat -, "kiemelkedő korszaknak tartja, amellyel nagyon elégedett".

Nála a nyugdíjak, az adókedvezmények, az állami fejlesztések csak a politikai bázisépítés eszközeiként jelennek meg. "Ő miniszterelnökként... az aktívakra támaszkodott, például a vállalkozókat támogató Széchenyi-tervvel, vagy a családtámogatási rendszerrel, vagyis azokat preferálta, akik dolgoztak és már volt némi vagyonuk. (...) A 2002-es vereség oka szerinte az volt, hogy hibás stratégiát követett a Fidesz. Arra játszottak, hogy az általuk preferált aktív réteg legyőzi majd a baloldali bázist, de ebben tévedtek." Hogy mit jelent ez vagy az a jövedelempolitika a társadalom épülése, nyitottsága, kohéziója szempontjából, nem kerül elő Orbán gondolatmenetében, holott állítólag felkészült értelmiségiekkel beszélgetett.

A beszámolók szerint Orbán 2006-ban "a kampány ťrosszabbul élünk, mint négy éveŤ - szakaszánál már biztosan tudta, hogy veszítenek, mert akkor már nyilvánvaló volt: az emberek nem hiszik el, nem megy át a tudatukba". Figyelemreméltó kijelentés ez: nem az volt a baj ezzel az állítással két évvel ezelőtt, hogy otromba kampányhazugság, hanem az, hogy nem sikerült elhitetni. Vagy egy másik elem: "neki azért lenne könnyebb dolga, mint Gyurcsány Ferencnek, mert 2006-ban az emberek nem hitték el, hogy megszorítások kellenek, most viszont folyton azt hallják a miniszterelnök szájából, hogy nehéz helyzetben van a gazdaság, ezért tőle - mármint Orbán Viktortól - már elfogadnák a megszorítások szükségességét." Az, hogy az elmúlt két évben - akárcsak a Bokros-csomag idején - Orbán folyamatosan tagadja a megszorítások szükségességét, s a Fidesz minden kiadáscsökkentő lépésért a legélesebben támadja a kormányt, természetesen nem számít. Íme a gyökeres különbség a politikai hazugsággal szakítani kívánó, két évvel ezelőtti Gyurcsány és a politikai hazugságot természetesnek tekintő, mai Orbán között.

Gyurcsány őszödi beszéde - bármenynyire megdöbbentették is a közönséget az önostorozó beismerések -, összhangban volt azzal, amit a miniszterelnök a 2006-os kormányprogram előterjesztésekor vagy akár az Új Egyensúly program, illetve a konvergenciaprogram meghirdetésekor képviselt. (Azzal ugyanakkor már nem, amit a választási kampányban mondott és tett.) Orbán Vas utcai előadása viszont gyökeresen ellentétes azzal, amit a Fidesz a kormányt támadva ma is nap mint nap számon kér.

A felülvizsgálandó fejlesztésekkel kapcsolatban a Blikknek adott interjújában Orbán arra hivatkozik, hogy "azok nagy része nem más, mint ťállami umbuldaŤ. (...) Mint mondta, ťazt kell megvizsgálni, hogy ilyen áron szabad-e folytatni az építkezéseketŤ, és a kérdés az, ťbelenyugszunk-e abba: a beruházások fele-harmada korrupcióra megy elŤ." Érdemes emlékeztetni rá: Gyurcsány 2006-ban gyökeres intézményi változásokat terjesztett elő a korrupció visszaszorítására, erről szólt a 2007 őszén előterjesztett (részben saját frakciója, részben az ellenzék által megakasztott) hét pontja is, míg Orbán számára a korrupciós vádak csak a politikai ellenfél ellen bevetett fegyverek, az intézményi változtatások szükségessége őt egyáltalán nem foglalkoztatja.

S ez nemcsak a korrupció ügyében van így. Gyurcsány két éve Őszödön széles körű (bár közgazdászszemmel nem eléggé átfogó) reformprogramot ismertetett az MSZP-frakcióval, hogy néhány héttel később az ország nyilvánossága elé tárja azt. E reformok a gazdaság hatékonyabb működésére, a világgazdasághoz való rugalmasabb alkalmazkodásra irányulnak. Őszöd fő témája a pénzügyi stabilizáció volt, de nem állt meg annál. Orbánnál ilyesmiről szó sem esik: ő csak jövedelem-átcsoportosításban és politikai bázis-építésben gondolkodik. Nemcsak a Vas utcai összejövetelen, hanem - mint ezt hivatkozott januári írásomban megmutattam - a Fidesz "alapprogramjában" is. A legalább három ciklusra szóló hatalomszerzés foglalkoztatja csak, az ország felemelkedése nem.

Semmi okunk tehát arra, hogy Orbán Vas utcai előadását Gyurcsány őszödi beszédével állítsuk párhuzamba. Míg az utóbbi a politikai hazugságokkal való látványos szakítást fogalmazta meg, Orbán előadása a politikai hazugságok folytatásának dokumentuma. Gyurcsány megpróbált szembefordulni a magyar közélet züllésével, Orbán rendületlenül arra építi politikáját. Ezen a gyökeres különbségen az sem változtat, hogy az elmúlt egy évben Gyurcsány próbálkozásai megakadtak az ellenzék és saját pártjának ellenállásán, s ebben a helyzetben olyan lépéseket is tett, amelyek megint kérdésessé tették a szavahihetőségét. Ő - saját kifejezésével - sok mindent "elrontott", de Őszödön megfogalmazott törekvései mindmáig támogathatók. Orbán viszont a Vas utcában is ugyanolyan romlottnak mutatkozott, mint az elmúlt évtizedben miniszterelnökként vagy ellenzéki vezérként.

- ... és mivel a csapatok már kizárólag csak a győzelemre hajtanak, a belpolitikai összefoglalónkat áttettük a sporthírekbe...