"Mennyire unhatják már egymást" - mondta a kolléga a Sopron-Pécs bajnoki döntő negyedik mérkőzése előtt, amikor a két csapat játékosai felsorakoztak a pályán. Hogy így van-e vagy sem, azt nem tudjuk, ellenben azt igen: a riválisok az évek során alighanem akaratlanul is szinkronba kerültek egymással, tudniillik az R-Go együttes Létezem című slágerére, akárha közös, víg tornaórán lennének, egyszerre, az alapvonalaktól egymás felé futva kezdték a bemelegítő futást az ovációtól szétesni készülő soproni arénában.
Szerda esti láz
A "szimbiózis", persze, csak a nyitányig tartott; ekkor Vajda beköszönt a soproniaknak, hogy aztán magyar szinten szokatlanul kemény, némi kapkodással vegyes védekezőshow vegye kezdetét. A hárításban elsősorban a vendéglátó, és - az összesítésbeli 2:1-es előnyük nyomán - címük megvédésére hajtó soproniak mutatkoztak aktívabbnak, s miután támadásban is hasonló volt a helyzet, senki nem csodálkozott azon, hogy Székely csapata hamar komoly előnyre tett szert. Eleinte elsősorban Gorbunova és Honti adott ritmust a most fehér trikós zöld-sárgáknak, miközben átellenben megannyi hiba volt konstatálható: a Sopron e periódusban jegyzett 11:0-ás szériájához - ezután 14:5 állt az eredményjelzőn - nagyban hozzájárult a Pécs, amelynek irányítói közül a sérült Iványi kínlódva próbálkozott (egyszer még a labda is kicsúszott a kezéből), Fegyverneky pedig húsz perc alatt mindössze két pontra volt képes... Az első negyedben 23:16-ra vezettek a soproniak, akik a folytatásban is "víz alatt" tartották baranyai riválisukat. A különbség a második szakasz végére nőtt meg a vetélytársak között, amikor a már említett hazai duóhoz csatlakozott a triplát is vállaló Horti, továbbá a hatalmas szívvel játszó Németh. Ha Rátgéber együttesében nincs ott az egyedül "harapó" Vajda, akkor a mérkőzés már korán "véget ér": a magasbedobó neve mellett tizenöt pont állt a szünetet jelző dudaszó pillanatában (47:32). Más kérdés, hogy ezzel Vajda be is fejezte...
A folytatásban - talán nagy fórja miatt - kicsit leült, továbbá érthetetlenül idegesen mozgott a Sopron, ennek következtében a Pécs megkezdte a fölzárkózást (Fegyverneky immár pontokat is dobott, s igyekezett az eladdig halvány Podrug is), ám csak kilenc pontra közelítette meg ellenfelét, tudniillik odaát mindig akadt valaki, aki a kulcspillanatokban jelentkezett. Hol Eördögh, hol Károlyi triplázott, hol az előbbi két játékoshoz hasonlóan rutinos Branzova találta fel magát a palánk alatt. Így jutottak el a részvevők a 64:50-ről induló záró periódusig, ahol már csak az volt a kérdés, mennyivel győz az övéitől frenetikus buzdításban részesülő, abszolúte domináns címvédő. A vége 83:70 lett (legjobb dobók: Németh 16, Eördögh 14, Branzova 13, illetve Fegyverneky, Vajda 15-15, Podrug 14), összegzésképpen pedig azt írjuk ide, hogy a Sopron - amely akárcsak most, a legutóbbi évadban is begyűjtötte pluszban a Magyar Kupát - erősebb, és jobb kosárlabdázókat felvonultató garnitúra, ekként újabb duplája aligha meglepetés. Ha csak annyiban nem, hogy a tavaszra összeeső, szépszámú drukkerétől így is vastapsban részesülő Pécs a télen még húsz ponttal bizonyult jobbnak, ebből adódóan pályaelőnyből nyitotta a döntők sorát...
A végső dudaszó után - kell-e mondani - a hazai drukkerek állva ünnepeltek, s megkezdődött a hajnalig tartó buli. Lapzártakor a pezsgő még javában folyt.