Japánban és az Egyesült Államokban egyre nagyobb gondot okoz, hogy nincs elég hazai műszaki szakember. A két ország csak úgy tudja megőrizni helyét a világ élvonalában, ha befogadja a külföldieket.
Mérnökökre áhítozik a nagyvilág
Hol vannak a mérnökök? - kérdik egyre gyakrabban aggódva a japán cégek vezetői. A szigetországban ugyanis folyamatosan csökken az egyetemekről kikerülő fiatal szakemberek száma, ezért egyes vállalatok már arra kényszerülnek, hogy Vietnamból és Kínából hozzanak mérnököket. Különös helyzet ez, hiszen a második világháború után a szigetország éppen műszaki fejlesztéseinek köszönhette azt, hogy hosszú évek óta meghatározó szerepet játszik a világ gazdaságában.
Miközben a műszaki és természettudományos pályák népszerűsége csökken, alapvetően az a probléma, hogy a világon Japánban az egyik legalacsonyabb a termékenységi ráta, így az egyetemekre is egyre kevesebb fiatal kerül. (A mérnöki és természettudományos szakra jelentkező egyetemisták száma 1999-2007 között ötvenezerrel félmillióra csökkent. Ugyanebben az időszakban a külföldi hallgatók száma kettőezerről hatezerre nőtt.) 2006-ban 178 ezer magasan kvalifikált szakember dolgozott Japánban, kétszer annyi, mint tíz évvel ezelőtt. (Ez persze messze elmarad az Egyesült Államokban alkalmazott 7,8 millió külföldi szakembertől.)
Kenta Yaegashi 24 éves elektromérnök például azt mondta az International Herald Tribune-nak: "Manapság nem nekünk kell állást keresni, az állások találnak meg bennünket". Igaza van, hiszen átlagosan minden végzősre 4,5 felkínált álláshely jut. Noha sokáig berzenkedtek, ma már egyre elfogadottabb, hogy a japán cégek más országból származó mérnököket alkalmaznak. Bár a japán cégvezetők 79 százaléka egy tavalyi felmérésben azt mondta: nem szeretnének külföldit felvenni, mert attól tartanak, hogy nem tanulják meg jól a japán nyelvet, illetve nem tudják elsajátítani a vállalati kultúrát. A kényszer azonban nagy úr, ezért előbb-utóbb a szkeptikusoknak is meg kell nyitniuk a gyárkapukat a külföldi mérnökök - köztük a kínaiak - előtt. A hihetetlen iramban fejlődő, hatalmas országban ugyanis évente 400 ezer műszaki szakembert képeznek ki.
Az Egyesült Államok hasonló problémákkal küzd, mint Japán, azzal a különbséggel, hogy a nyelvi gondok ott fel sem merülnek: az angol ismerete ma már minden mérnöktől elvárható. A világ legversenyképesebbnek titulált gazdasága továbbra is meghatározó lesz a nanotechnológia, a biotechnológia és számos kiemelkedő technológiai felkészültséget igénylő területen. De ezek egyre kevésbé építhetnek a hazai szellemre. Az ottani egyetemek ma is a világ legversenyképesebb intézményei: a legjobb tíz között nyolc, a legjobb ötvenben harminchét amerikai egyetem található. A minőség azonban már nem elégíti ki a mennyiségi igényeket. És a végzettek között is egyre több a külföldi - a műszakiak fele nem az Egyesült Államokban született: 2006-ban a PhD-t szerzett szakemberek negyven százaléka volt külföldi, 2010-re ez az arány elérheti majd a hetvenöt százalékot. A Newsweek szerint a híres Szilícium-völgyben újonnan munkát vállalók fele nem a lehetőségek hazájában látta meg a napvilágot. A lap szerint ma ott tart az ország, hogy a jövőjét jelentő felfedezések nem oktatási rendszerén, nem is a PhD-programjain múlnak, hanem azon, milyen bevándorlási politikát folytat. Ha a magasan képzett szakembereket sikerül helyben tartani, ötleteik az Egyesült Államokat szolgálják. Ha nem, akkor más országok nyernek - például Kína vagy India.
- Nálunk is hihetetlen nagy az igény mérnökökre. Az egyetemi állásbörzéken nagyon sok cég jelentkezik, de nem mindegyik tud elegendő számú szakembert felvenni - nyilatkozta lapunknak Molnár Károly, aki a műegyetem rektori posztjáról tárca nélküli miniszterré kinevezése miatt mondott le. A Műegyetemen tíz éve elemzik a végzett mérnökök elhelyezkedését, és azt látják, hogy közöttük gyakorlatilag nincs munkanélküli. Legnagyobb bajuk éppen az, hogy miközben egy mérnök két év után akár félmilliót is megkeres, az egyetemen maradó tanársegédnek azonban ennek az összegnek legfeljebb a harmadát tudják adni.
Molnár Károly szerint előremutató lépés volt, hogy a kormányzat 5-10 százalékkal megemelte az államilag támogatott természettudományos és mérnöki szakokra felvehető hallgatók számát, de az is fontos lenne, hogy legalább egy természettudományos tárgyból újra kötelező legyen az érettségi.
A műegyetemre ma is sokan akarnak bejutni, de a többi műszaki intézménybe már viszonylag kevesen jelentkeznek. És ráadásul mi is hamarosan a japán problémával szembesülünk. Tíz év múlva ugyanis legfeljebb hatvan-hetvenezer fiatal fog érettségizni, ám nem tudhatjuk, közülük mennyien akarnak majd egyetemre menni. A mai túlméretezett felsőoktatásban működő intézmények jelentős része azzal fog szembesülni, hogy nem tudja feltölteni a padsorokat.
Május 30-án rendezi meg a RECCS '08 tésztahídépítő versenyt a Budapesti Műszaki Főiskola Bánki Donát Gépész és Biztonságtechnikai mérnöki kara. A BMF először 2005-ben rendezte meg a tésztahídépítő bajnokságot.. A RECCS 2006-on Vida Balázs, a győri SZIE építész hallgatója közel 400 kilogrammos eredménnyel győzött, a tavalyi versenyen pedig Márkos Szilárd BMF-hallgató hídja 554 kg terhelés alatt tört össze.