A forradalom ötvenedik évfordulóját 2006 őszén már elvettük magunktól. Most bukjuk el a pótvizsgát.

Két hét múlva lesz ötven éve, hogy megrendezték a forradalom vezetőinek perét, melynek végén megölték Nagy Imrét, Maléter Pált, Gimes Miklóst. Nem tudok róla, hogy lett volna a magyar történelemben ennél fontosabb per. Ezt a pert most minden érdeklődő átélhette volna az OSA Archívum Centrális Galériájában. Az eredeti per időbeosztásában, azonos napokon, azonos órákban, június 9-től június 15-ig. Ötven évvel ezelőtt Vida Ferenc vérbíró Nagy Imre kívánsága ellenére és - az 1989-es rehabilitációs ítélet szerint - törvénytelenül rendelt el zárt tárgyalást. Fél évszázad múltán most megfelelhetnénk Nagy Imre kívánságának.

A per minden szavát fölvették két magnetofonnal. A rendszerváltás után 18 évvel végre elkészült a per hanganyagának digitalizált változata. Az OSA Archívum és az '56-os Intézet kutatói fél éve huzakodnak a Magyar Országos Levéltár illetékeseivel, hogy a per bemutatása megtörténhessen.

A vita lényege a következő: a levéltár vezetőinek jogértelmezése szerint a hangfelvételt úgy kell kezelni, mint magánszemélyek személyes adatait. A per anyagát csak akkor ismerhetné meg mindenki, ha ehhez írásban hozzájárulna valamennyi részt vevő és azok is, akikről a perben szó esik! Ha ők már nem élnek, de a haláluk óta még nem telt el harminc év, akkor a hozzátartozóktól kell a hozzájárulást beszerezni. Ez persze teljesíthetetlen követelmény. Többek között a bíró, az ügyész, az ülnökök, Kádár, sőt Andropov hozzátartozóit kellene fölkutatni és együttműködésre bírni... Ezzel szemben a bemutató szervezőinek álláspontja az, hogy ami ebben a perben elhangzott, nem tekinthető másnak, mint a közre tartozó adatnak. A levéltár főigazgatója hivatalos, pecsétes levélben kompromisszumos megoldást ajánlott: ha valamennyi vádlott hozzátartozója írásban hozzájárul, akkor a bemutatót engedélyezi. Nyilván azt hitte, ez is teljesíthetetlen föltétel. De tévedett. Meglett minden hozzájárulás. S miután meglett, a levéltár visszavonta ajánlatát...

Mindenki sejtheti, de aki kutatta már a Nagy Imre per anyagait, az tudja is, mekkora jelentősége lenne ennek a bemutatónak. A per kiragadott-eltorzított részleteit a vádlottak rágalmazására használták fel Kádár propagandistái is és a Terror Háza propagandistái is. A jegyzőkönyvek, amelyeket Gimes Miklós életrajzát írva magam is kutattam, nem adják vissza pontosan és teljesen a vádlottak szavait, és végképp nem érzékeltethetik a hang erejét, gyengeségét, remegését, az intonációt, a hangulatot, a tárgyalás légkörét. De még a papíron keresztül is megragadja az embert az életükért vagy/és az igazságukért - olykor egymás ellen - harcoló emberek torokszorító drámája. Ehhez a drámához a magyar nyilvánosságnak joga van.