A diáktársuk életét brutális kegyetlenséggel kioltó kaposvári gimnazisták esete az extrémitások sorába tartozik - ezt állítják a Népszabadság által megkérdezett szakértők, még akkor is, ha a bűnügyi statisztikák a fiatalkorúak által elkövetett erőszakos bűncselekmények számának átlag feletti növekedését mutatják.

Münnich Iván agressziókutató szerint az agresszivitás mindig is jelen volt a fiatalok körében. A különböző szubkultúrák (galerik) közti küzdelmeknek, vidéken az "al- és a felvégiek" összecsapásainak rendszerint voltak sérültjei, esetenként halottjai is, még ha a média annak idején nem is számolt be minden esetről. Az kutató - a fiatalok kiforratlan személyisége mellett - a környezeti hatásokkal magyarázza a növekvő agresszivitást. - Ezerféle hatás éri őket, és nincs senki, aki segítene nekik feldolgozni az élményeket, impulzusokat - mondta. - A rendszerváltozás óta eltelt két évtized nem volt elég az új normák kialakulásához. Ma még többnyire a felnőtteknek sincsenek adekvát válaszaik a nagy társadalmi kihívásokra. Régen kiközösítették azt, aki belerúgott a kocsmai verekedésben védekezésképtelenné vált ellenfélbe. Már ez a zsiványtörvény sem működik kontrollként.

- Frusztráltabbak a mai tizenévesek az előző korosztályoknál - állítja Solt Ágnes, az országos Kriminológiai Intézet kutató szociológusa. - Lelkileg leterheltebbek, túlságosan sok külső hatás éri őket, s ezeket nem tudják megfelelően kezelni. A többség nem sportol, így sem tudja "kiengedni a gőzt".

Solt Ágnes szerint a család és az iskola egyaránt felelős azért, ha a diákokban felgyülemlett feszültség másokkal szembeni agresszióban tör felszínre. Észlelniük kellene, hiszen látható jelei vannak, hogy a gyermek antiszociálissá válik. A családok azonban egyre kevésbé képesek nevelni a gyerekeket; ahol a szülőknek van munkájuk, alig találkoznak a gyerekekkel, ahol nincs, ott a megélhetés biztosítása köti le a család erejét. Az iskola pedig nem képes átvenni a család szerepét.

- A pedagógusok kezéből kivettünk minden eszközt, amire szükségük volna a neveléshez. A túlságosan liberális oktatáspolitika miatt átestünk a ló túloldalára: túlhangsúlyozzuk a gyerekek jogait, miközben senki, sem a család, sem az iskola nem tanítja meg nekik a kötelességüket. Csoda-e, ha nincs kötelességtudatuk?

Solt és Münnich is hangsúlyozta a média káros hatását. Az agressziót "népszerűsítő" filmek azt sugallják, hogy az a valaki, aki erős és legyűri a másikat.

- A filmgyárak pontosan tudják, hány percenként kell agressziót sugározni ahhoz, hogy fenntartsák a néző érdeklődését - mondta Münnich. - Egy idő után azonban már ez is kevés: az érdeklődés így már csak a brutalitás fokozásával tartható fenn. S ma már nemcsak a rosszfiúk alkalmaznak erőszakot. A legtöbb filmben azt látjuk, hogy a "jó oldalon álló" rendőr, titkos ügynök és magányos hős is brutális kegyetlenséggel lép föl ellenfeleivel szemben. Majdnem mindegy tehát, melyikükkel azonosul a néző.

Végh József túsztárgyaló nemcsak a filmekből áradó erőszakot tartja felelősnek a fiatalok erőszakos konfliktuskezeléséért. Bármerre is néznek, azt látják, hogy a problémák, vitás kérdések erőszakkal (is) megoldhatók. Látják továbbá, hogy vannak bűnözők, akiket soha nem kapnak el, akik tele vannak pénzzel, és bármit megengedhetnek maguknak. Az ő életüket tekintik követendő mintának. Részben ezzel magyarázható, hogy óvatlanok (vagy túlságosan is magabiztosak), s ezért hamar lebuknak.

A bűnügyi statisztikák szerint Magyarországon évente 110-120 ezer bűnelkövetővel szemben indul eljárás, közülük úgy 10-11 ezren tizennyolc évesnél fiatalabbak. A nem büntethető bűnelkövetők (a 14 év alatti tettesek) száma három-négyezer között ingadozik.

A fiatal- és a gyermekkorú tettesek többsége ellen lopás és betörés miatt indul eljárás. Az ORFK A gyermek és fiatalkori bűnözés helyzete címmel februárban publikált tanulmányából azonban az is kiderült, hogy az elmúlt években egyre jellemzőbbé vált a "felesleges brutalitás". Olykor a zsákmány megszerzéséhez szükségesnél lényegesen erőszakosabban lépnek föl, és sokan az áldozatuk ellenállásának letörése után sem "állnak le". Egyebek között ezzel magyarázható, hogy - az ORFK tanulmánya szerint - tavaly négy gyermek-, és 29 fiatalkorú vett részt gyilkosságban.

Németh Zsolt ezredes, a Rendőrtiszti Főiskola közbiztonsági tanszékvezetője szerint azonban a statisztikát is helyén kell kezelni. Abból ugyanis az is kiderül, hogy a gyermek- és fiatalkorúak által elkövetett súlyos bűncselekmények száma többéves átlagban alig változott. A brutalitás térnyerését a számok nem minden tekintetben igazolják.

- Az ENSZ Gyermekjogi Egyezménye kimondja: a gyermekeket meg kell óvni az ártó, káros információktól - mutatott rá az ezredes. - Be kellene tartani az egyezményben foglaltakat.

Ami Kaposvárott történt, az extrémitások sorába tartozik. Ennek ellenére - a hasonló esetek megelőzése érdekében - a szakértők szerint sürgősen újra kell gondolni a gyermekvédelmi intézkedéseket, az iskola szerepét, s biztosítani kell az intézményeknek azokat az eszközöket, amelyekkel időben közbeavatkozhatnak, ha egy fiatal veszélyes útra tévedne. Solt Ágnes szerint egyértelmű jelei vannak annak, ha a gyermek elszakad a valóságtól, s filmekből másolt módszerekkel próbál meg érvényesülni. A kérdés csak az, hogy felismeri-e a család, az iskola, az ifjúságvédelem, s mindazok, akiknek ez a dolga lenne.