Több tízezrek dolgoznak ma az egészségre ártalmas, veszélyt rejtő munkahelyeken. Az idetartozó munkakörök széles skálán mozognak: a kohászat, a gyógyszer-, alumínium-, üveg-, festék- és gumiipar, az ércbányászat, a kádkőgyártás, az ólom- és vegyi ártalomnak kitett üzemek, sőt a paksi atomerőmű is idesorolható. Az itt dolgozók számára egy 1990-ben hozott jogszabály tette lehetővé eddig, hogy a törvényes heti 40 órás munkahét csak 36 órából álljon. A kormányrendelet azonban egyre inkább a munkáltatók támadásának kereszttüzébe került, szerintük ugyanis idejétmúlt a jogszabály, hiszen az érintett cégek nagyon komoly, környezet- és munkakörülmények javítását célzó technológiai beruházásokat végeztek az utóbbi időben. Vagyis szinte a minimálisra csökkent az egészségkárosító technológia, s emiatt már nem indokolt a munkaidő-kedvezmény. Ráadásul a rendelet betartásával versenyhátrányt is szenvednek más cégekkel szemben, hiszen több alkalmazottat kell foglalkoztatniuk ahhoz, hogy a munkaidő-beosztásnál ne lépjék túl a 36 órás munkahetet.

A Magyar Vegyipari Szövetség és a Magyarországi Gyógyszergyártók Szövetsége ezért egy éve az Alkotmánybírósághoz fordult az ügyben. A testület - ahogy Paszternák György, a vegyipari dolgozók szakszervezetének elnöke fogalmazott lapunknak - feltűnően gyors döntést hozott, amikor februárban ellentmondásosságára hivatkozva elutasította a rövidített munkaidőt lehetővé tevő jogszabályt. S bár az AB június 30-i hatállyal semmisítette meg a rendeletet, biztosítva ezzel, hogy a jogalkotónak elegendő ideje legyen a szükséges intézkedések megtételére, gyakorlatilag máig nem történt semmi az ügyben. Paszternák László attól tart, hogy az intézkedések hiánya miatt elbocsátások kezdődnek az érintett ágazatokban, hiszen, ha 10 százalékkal nő a munkaidő, ugyanennyivel kevesebb dolgozóra lesz igény. A szakszervezet megkereste a szaktárcát, amely azonban úgy véli, miután az AB nem kötelez jogszabály meghozatalára az ügyben, így nem is gondolják, hogy ez feladatuk lenne.

A munkaügyi minisztérium illetékese, Herczog László szakállamtitkár lapunknak megerősítette: a tárca álláspontja szerint, ha egy munkakör ártalmas az egészségre, akkor ott nem szabad munkavégzést engedni - ahogy ezt a munkavédelmi törvény is előírja. Az tehát nem megoldás, ha csupán a munkaidőt csökkentik. Az lehetséges, ha egy munkakörben rövidítik az egészségre ártalmas munkavégzés idejét annyira, hogy az már ne veszélyeztesse az egészséget. Ez az úgynevezett expozíciós idő, ami nem egyenlő a munkaidővel. Példaként említette, hogy egy röntgenorvos legfeljebb napi hat órát lehet a sugárzásnak kitett szobában, azonban ettől még a munkaideje 8 óra - a további két órában más tevékenységet, egyebek mellett a vizsgálatok eredményének az értékelését végzi. A szaktárca tárgyalást javasolt a munkaadók és a munkavállalók képviselőivel a kérdésről. Az egyeztetések az Országos Érdekegyeztető Tanácsban várhatóan június közepén kezdődnek. Paszternák László mindazonáltal lapunknak azt mondta: ha nem sikerül elfogadható szabályozást tető alá hozni, visszaviszik az ügyet az AB elé. Ragaszkodnak ugyanis ahhoz, hogy szabályozzák az expozíciós időt, ugyanúgy, mint az egészségügyben.

Forró órák a dunaújvárosi öntödében