A spanyol politikusokat eddig nem zavarta sem a Biblia, sem a feszület: José Luis Rodríguez Zapatero szocialista kormánya mindkettő - valamint a királyi pár - jelenlétében tette le a hivatali esküt néhány hete. Pontosabban nem esküdtek, csak fogadalmat tettek, hogy betartják az alkotmányt. A spanyol politikusok 1979 óta választhatnak eskü és fogadalom között: a szocialisták általában az utóbbira szavaznak, a konzervatívok viszont ragaszkodtak az eskühöz.
Biblia nélkül maradhatnak a spanyol politikusok
Persze mindkét oldalon akadtak kivételek, José Bono szocialista védelmi miniszter például 2004-ben ragaszkodott a Bibliára tett eskühöz, míg több konzervatív technokrata miniszter választotta az isten nélküli fogadalmat. A választást megkönnyíti, hogy a ceremóniákon "alapból" ott van az alkotmány, a Biblia és a feszület is.
Ebből lett az újabb (ál)vita. A kormány baloldali ellenzéke, az exkommunista Egyesült Baloldal (IU), illetve a katalán zöldek (ICV) úgy vélik, hogy ideje lenne eltávolítani a beiktatási ünnepségekről az ósdinak minősített - és a francói korszakot idéző - vallási jelképeket. Elvégre Spanyolország világi állam, ahol a politikában nincs helye a vallásnak. Vagy előbb-utóbb jön egy miniszter, aki majd a Koránra akar esküt tenni - figyelmeztetnek. Gaspar Llamazares, az IU elnöke szerint ezzel végre bizonyíthatná a kormány, hogy újabb lépéseket tesz a laikus állam felé, mint ahogyan azt a választások előtt Zapatero ígérte. A kormányfő valóban beszélt arról, hogy győzelme esetén módosítja a vallásszabadságról szóló törvényt, méghozzá úgy, hogy egyenlőbb helyzetet teremt az egyházak között.
Zapatero frissen beiktatott kormánya azonban szemmel láthatóan nem szeretne ebben a kérdésben összetűzni a velük amúgy is barátságtalan papokkal. A kapcsolatok már így is a mélyponton vannak: először a válások könnyítése, majd a homoszexuálisok házasságának engedélyezése hozta ki a sodrukból a katolikus püspököket, majd a korábban kötelező hittan helyére beiktatott állampolgári ismeretek című tantárgy bevezetése öntött olajat a tűzre. Olyannyira, hogy a márciusi választások előtt a szocialisták ellen már keményen kampányoló katolikus egyházi vezetők figyelmét a PSOE főtitkára kénytelen volt felhívni: vagy jelöltessék magukat képviselőnek, vagy maradjanak csendben.
"Nem akarunk semmit sem betiltani, hagyjuk, hogy a társadalom maga döntse el, mikor válnak avíttá ezek a szimbólumok" - érvelt a napokban a spanyol alsóházban a kormányoldal, és végül (az egymásra amúgy kígyót-békát kiabáló konzervatív Néppárttal összefogva) leszavazta a törvénymódosítást. A konzervatívok már a szavazást is kifogásolták, mondván, ennél azért fontosabban kihívásokkal kell szembenéznie Spanyolországnak, nem ilyen piszlicsáré ügyekkel kellene az időt húznia. Abban is lehet valami, hogy a választásokon igen gyengén szereplő Egyesült Baloldal kétségbeesésében - és jobb ötlet híján - így próbálja ismét felhívni magára a figyelmet.
A háttérben persze nem pusztán a Bibliáról és a feszületről van szó, hanem a katolikus egyház csökkenő befolyásáról, és nem kevés pénzről (is). A spanyol katolikus egyház évi négymilliárd euró állami támogatást kap, amit sokak szerint igazságosabban kellene szétosztani a többi egyház között, lévén a katolikusok ma már nem egyeduralkodók az Ibériai-félszigeten sem. A Biblia és a feszület eltávolítása a politikai eseményekről csak szimbolikus lépés lenne ebbe az irányba.