„Ha tényleg ilyen ellenség ellen vívjuk korunk legfőbb csatáját, ha a terroristák fenyegetése a legnagyobb kihívás, akkor egész jók az esélyeink” – írja a New Perspectives Quarterlyben John Mueller politológus, akinek nemrégiben könyve is megjelent arról, hogy Amerikában általában eltúlozzák az ország biztonságára leselkedő veszélyeket, mégpedig nem is véletlenül, hanem mert a politikusok és a „terrorizmus-ipar” érdekei így kívánják.

Mueller gúnyosan belbiztonsági cárnak titulálja Michael Chertoff minisztert, aki előszeretettel nevezi „jelentős élet-halál küzdelemnek” a terrorizmus ellen vívott háborút. De hasonló bölcsességek olvashatók a liberális sajtóban, s hallhatók demokrata és republikánus párti vezetőktől egyaránt.

A szerző ezzel szemben Marc Sagemant, az Afganisztánt is megjárt egykori hírszerzőt idézi, aki a terrorista hálózatokat elemezve azt írja, hogy a híres-nevezetes al-Kaida nem számlál többet 150 főnél, s azok sincsenek olyan állapotban, hogy komolyan fenyegessék az Egyesült Államokat.

Annál többen vannak a világszerte lelkesen internetező terrorista-jelöltek, akik egy kamasz fantáziájával álmodoznak különféle hőstettekről. Nem vitás, hogy egyikük-másikuk rá is fogja szánni magát valamilyen elvetemült akcióra, de hogy alapjaiban fenyegetnék az amerikai életformát, továbbá, hogy esetleg nukleáris fegyverhez juthatnának, az még az ő ábrándjaiknál is merészebb képzelgés. Mueller egyáltalán nem zárja ki azonban, hogy az Egyesült Államok súlyos politikai hibákat követ el, amivel felduzzasztja soraikat és megacélozza eltökéltségüket.

Mueller mindehhez azt a kiegészítést idézi Fawaz Gerges nemzetközi politikai szakírótól, hogy a Közel-Keleten egyre nő a reményvesztett és dühödt fiatalok tábora, de ők Amerikáig aligha jutnak el. (Érdekes módon a nyugat-európai országokban élő második generációs muzulmán bevándorlókról, mint a terrorizmus potenciális utánpótlásáról nem esik szó az elemzésben.)

Igaz, a Közel-Keleten túl is voltak merényletek, Bali szigetén, Szaúd-Arábiában, Marokkóban, Törökországban, a Fülöp-szigeteken, Madridban, Egyiptomban, Londonban és Jordániában. „Ezeknek évente átlagosan 2-300 ember esik áldozatául” – számolgat Mueller, aztán hozzáteszi, hogy persze ez is nagyon sok. De egyedül Amerikában a saját fürdőkádjukban többen vesztik életüket évente. Mégis furcsán néznénk arra az emberre, aki arról győzködne bennünket, hogy a fürdőkád létében fenyegeti Amerikát.

Michael Chertoff