Garázdák a T. Házban

Egyetértek Eörsi Mátyással a kordonbontással kapcsolatos ítélet ügyében (Megtalálták..., május 20.), de szeretném a laikus kisember nézőpontjából hozzátenni az övéhez a magam véleményét.

A garázdaság tényét megállapította a bíróság, csupán azért született ejnye-bejnye kategóriájú ítélet, mert a tett társadalmi veszélyessége "csekély". Ahogy azt Eörsi nagyon találóan megfogalmazta, a társadalmi veszélytelenség fogalma olyan tágan értelmezhető, hogy ugyanaz a tett így is, úgy is megítélhető. Következésképp a bíróság valamilyen okból az etikusság felelősségét nem merte vállalni.

Mi lehet ez az ok? Talán ugyanaz, ami az eseményeket bénultan szemlélő rendőrök esetében. Ha ugyanis egy egész frakciónyi honatya törvénysértő módon cselekszik, nem várható el az állását, egzisztenciáját féltő rendőrtől, hogy hirtelen helyesen döntsön. Márpedig neki percei voltak a döntés meghozatalára, míg a bíróságnak több mint egy éve.

Azt hiszem, a Fidesz vezetési stílusáról az egész társadalomban kialakult egy olyan vélemény, hogy akaratukat minden körülmény ellenére végrehajtják. Így nem vitás, hogy jelenleg amikor a zászló igencsak nekik áll, mire számíthatna egy olyan bíró, aki alaposan elmarasztalná törvényszerűen őket.

És akkor térjünk rá a társadalmi veszélyesség kérdésére. Nem veszélyes a társadalomra az, ha nyilvánvaló jogsértés esetében a független rendőrség és bíróság olyan módon cselekszik, mint ebben az esetben? Még ha egzisztenciaféltésből is. Dehogynem!

Logikus lenne egy olyan befejezés rövid véleményem zárásaként, amit Eörsi is alkalmazott, vagyis lényegében a törvény előtti egyenlőség kérdését felvetni különböző példák alapján. Nem ezt választom. Csupán tényként állapítom meg, hogy egy olyan országban élünk, ahol garázdák ülhetnek a parlament képviselői között mindenféle - akár szimbolikus - büntetés nélkül.

Tősér István

Miskolc

Farkastörvények

Április második szombatján déltájban, Ausztriában élő rokonainkkal elkövettük azt a baklövést, hogy sétálni indultunk a jobb napokat látott Váci utcán. A rokonság fagyira éhezett, ezért eurójukat át akarták váltani forintra. Be is tértek a Váci utca 10. szám alatti Interchange Kft. pénzváltójába, ahol ki volt írva a táblára, hogy az árfolyam vételi értéke 248, az eladási értéke 257 forint. A pénzváltó hely az MKB Bank tulajdonában van. (Ha hinni lehet a pecséteknek.)

Rokonom letett a pultra 20 eurót, melyért 3900 jó magyar forintot toltak ki az ablakon. Rokon néz, les ki a fejéből. Kérdezi a pénztárostól: miként felel meg ez az összeg a kiírásnak? Mire a pénztáros odavágja - a társalgás magyarul folyt -, hogy 199 forintért váltjuk az eurót. Rokon kiakad, kéri vissza a pénzt, mondván, nem ez van kiírva. Pénztáros erre visszaveszi a slejfnit (mert azért azt a nyugtaszerű cetlit kiállította), és közli, hogy visszavenni nem áll módjában, de ha a kedves ügyfél elégedetlen, akkor fel tud ajánlani egy másik árfolyamot. És se szó, se beszéd, mielőtt rokon nyögni tudott volna egyet, leperkál 4800 magyar forintot, és kilök egy másik cetlit. A rokon néz, hápog, látja, hogy most így 240 forintért váltották az euróját. Nem akart veszekedni, hogy még ez sem a kiírt öszszeg, zsebre gyűrte a pénzt és a cetlit, amit azonnal eloroztam tőle. A papír magáért beszélt.

Kezünkben a "keserű" fagylalttal azon agyaltunk, hogy ha az arra járó turista nem szemfüles, és nem kizárólag aprópénzt kíván váltani, hanem mondjuk valami komolyabb összeget, akkor milyen csinos summára tudja őt lehúzni az MKB.

Azért jobban meggondolva ez nyílt színi rablás.

Varga Ilona

Budapest

A Lipótmezőről - még árnyaltabban

Fekete György kiváló cikkét (A Lipótmezőről - árnyaltabban, május 5.) szeretném kiegészíteni egy orvos szemszögéből, aki 39 évet töltött el Svájcban pszichiáterként, és - nyugdíjasan hazatérve - 10 évet dolgozott a Lipótmezőn mint igazságügyi elmeszakértő.

Első benyomásom az volt, hogy a pszichiátriai betegek túl nagy részét kezelik intézetben, ahelyett hogy legalább a felét járó betegként látnák el. Az intézeti munka, mindent egybevetve, semmiben sem maradt el a svájci standardtól. Az építészeti viszonyok viszont katasztrofálisak voltak: hiányzó WC-papír és szappan, eldugult WC, ellopott vízcsapok és villanykörték, hulló vakolat, hasadt kárpitok, kézben maradó ajtókilincsek. Még ott is, ahol különben drága, modern készülékek álltak (röntgen, TC, MRI).

Munkám abból állt, hogy véleményt mondtam a felvételek jogi és orvosi indokoltságáról. Az esetek túlnyomó részét az intézet orvosai jól előkészítették (írásos beutaló, felvételi státus, laboratóriumi leletek). A nővérek és a kollégák órára kész információkkal láttak el.

Ennek ellenére az első perctől kezdve meg voltam győződve, hogy az ódon intézetet be kell csukni. Miért? 150 éves épületeket lehet, de nem érdemes renoválni. Négy méter magas termek befűtése mérhetetlen pazarlás. Évszázados infrastruktúrák felújítása rémálommal egyenlő. De az intézetet lehetett volna másképpen is felszámolni. Más sorrendben kellett volna eljárni: először megteremteni az ambuláns pszichiátria alapjait, felépíteni egy, az OPNI-nál sokkal kisebb, de modernebb intézetet (ahol olcsó a telek), és csak ezután likvidálni a patinás "múzeumi" darabot: a Lipótmezőt. Persze ez csak alapos szemléletváltás és a napi politika mellőzése után lett volna megteremthető. A hálapénzt az új intézetben is csak úgy lehetett volna elkerülni, hogy a beteg minden kezelésről számlát kapott volna, s ennek tíz százalékát saját maga, a kilencvenet pedig egy valódi betegbiztosító fizette volna.

Dr. Pintér Emil

pszichiáter

Beteg a labirintusban

Az elmúlt év végén végtagjaim zsibbadni kezdtek. Háziorvosom beutalt a neurológiai szakrendelésre, ahová bő négy hétre kaptam időpontot. Mire a szakorvoshoz kerültem, az érzéketlenség heves fájdalmakkal párosult. Kaptam egy beutalót egy úgynevezett ENG-vizsgálatra, amit háromhetes előjegyzés után el is végeztek. A neurológus ezután MR-vizsgálatot rendelt el, erre héthetes előjegyzést kaptam, még most is várok rá. Felírt valamilyen gyógyszert is, aminek mellékhatása a keringésemet instabilizálta. Mivel kisebb szívrendellenességben szenvedek, a háziorvosom emiatt kardiológiai vizsgálatot is előírt, amire két hónappal későbbre kaptam előjegyzést. Panaszaim a gyógyszer leállítását követően sem csökkentek, így egy ultrahangos vizsgálatra is beutalt, amire egy hónapot kellett várni.

Az eredeti panaszaim persze most is megvannak; így január óta képtelen vagyok a folyamatos munkavégzésre; néhány munkában töltött nap után rendre otthon kell maradnom, és ez így megy, amíg a munkáltatóm meg nem unja...

Nos, tisztelt egészségügyi kormányzat, tisztelt Miniszterelnök Úr; ha a másfél éve megkezdett reformjuk ide vezet, akkor ne tessenek csodálkozni azon, hogy a társadalom sem abból, sem a vizitdíjból, sem egyéb agyrémeikből nem kér. Sőt előbb-utóbb önökből sem!

Bölcs reformpárti közgazdászaink kiszámították-e, hogy még ötvenen innen, a táppénz, a munkából való indokolatlanul hosszú kiesés milyen kárt okoz? Hiszen nyilván néhány nap alatt diagnosztizálható lenne egy-egy betegség, ha nem kellene minden vizsgálatra hónapokat várni. Ez idő alatt viszont súlyosbodhat a baj, ami drágább kezeléseket és még több táppénzt jelent. Megjegyzem, hogy - alkalmazott lévén - világéletemben pontosan fizettem minden adót, járulékot - nem is keveset, tehát én nem vagyok "potyautas". Ezt kapom érte!

Ha majd valamelyik szakrendelésen azt mondják, hogy "sajnos-sajnos, teccett vóna előbb jönni", akkor - túl azon, hogy állam bácsi lenyúlja a 25 éven keresztül fizetett járulékaimat - remélhetem-e legalább azt, hogy majd a proszektúrán hamarabb kerül rám a sor? Vagy a reformnak köszönhetően már ott is több hónapos előjegyzésre számíthatunk?

Sebes Andor

Budapest

A "védernyő" haszonélvezői

Fesztivál című (május 15.) publicisztikájának első részében N. Kósa Judit pontosan vázolja hazai fesztiváljaink jelenét, problémáit. Cikkének második felében viszont tökéletesen félreértelmezi az állami résztámogatások átláthatóságára, tervezhetőségére, hatékonyságára, kiszámíthatóságára megkezdett struktúraátalakítási lépéseinket. "Határozott botrányt" jósol - tájékozatlansága, vagy elinformáltsága miatt - a "pénzescsapok elzáródását" követő kiszámítható finanszírozás miatt (!?).

Téved. Éppen a résztámogatások jelenlegi módját tekinthetjük botrányosnak, hisz - a fesztiválok társadalmi jelentőségéhez képest amúgy is megalázóan - kevés pénz elosztása nagyrészt hektikus, kiszámíthatatlan, és sok esetben nem a szakma érdekeit tartja szem előtt. Téved abban is, hogy a "falunapokat, bálokat" rendező önkormányzatok húzzák majd a rövidebbet, hisz ezek a lokális jelentőséggel bíró rendezvények eddig sem nagyon részesültek a fesztiválokra szánt központi támogatásból.

Természetesen az sem célunk, hogy a "fesztiválok töredéke részesülhessen" csak állami pénzben, viszont erőteljes elhatározásunk, hogy - a kulturális és turisztikai, illetve társadalmi hatásokat, prioritásokat felmérvén - egységes rendszerre épülő regisztráció és minősítés alapján végre helyére kerüljön minden fesztivál, vagy magát annak mondó ünnep, esemény. Lett légyen szó zenéről, színházról, gasztronómiáról. A régóta esedékes regisztrációt követő minősítés szempontjait a szakma fogalmazza meg. Ezt a pénzosztó vagy figyelembe veszi majd, vagy nem. Amennyiben az N. Kósa Judit szerint "úgynevezettnek" minősített - közel 700 fesztivál érdekképviseletét ellátó - fesztiválszövetségek; a Magyar Fesztivál Szövetség, a Magyar Művészeti Fesztiválok Szövetsége, a Folklórfesztiválok Magyarországi Szövetsége, a Szabadtéri Színházak Szövetsége, a Magyar Gasztronómiai Fesztiválok Szövetsége - képesek lesznek, képesek leszünk közös nevezőre jutni magukkal és a különböző tárcák képviselőivel, úgy tényleg egyfajta "védernyő" keletkezhetne, amelynek igazi haszonélvezője az ország kulturális élete lesz.

Ám az igazi "védernyőt" - természetesen - fesztiváljaink minősége és a közönség szeretete jelentheti, mint eddig is.

Márta István

Magyar Fesztivál Szövetség elnöke

Kedves Márta István,

"elinformáltnak" épp nem mondanám magamat, különösképp hogy legfeljebb sejthetem, mit ért ez alatt, de azt bizton állíthatom: én is azok közé tartozom, akik nagyon várják, hogy végre életbe lépjen az új rend. Ha így lesz, az eredményeit és következményeit is jobban látjuk majd.

Addig is tisztelettel üdvözli

N. Kósa Judit

"Ingben, gatyában" - A lakást, a tévét, az autót is hitelre vettük