Más uniós tagországokban ez nem igazán szokás, és súlya is csak annak van, ha állam- vagy kormányfő szólal meg ily kérdésekben - igaz, ritkán. Varga Mihály fideszes képviselő, volt pénzügyminiszter pedig Simor meghallgatását kezdeményezte hirtelen felbuzdulásában, holott a jegybank elnöke javasolta a bizottsági beszélgetést, s az időpontban már korábban megállapodtak.

A bökkenő az, hogy a parlament régen megfeledkezett a jegybankelnökök rendszeres meghallgatásáról. A kilencvenes években még évente egyszer elvárták a bankelnököt a törvényhozók. Aztán jött a sok vita a jegybanki függetlenség értelmezéséről, az elmérgesedő viszály Járai Zsigmonddal - és Simor Andrásra már senki sem volt kíváncsi. Az amerikai, az európai vagy az angol parlamentben és sok más országban a jegybankelnököt előre meghatározott időben hallgatják meg. S nem akkor, amikor egy döntés nem tetszik valamely képviselőnek.

Ha Simort, elődjét vagy a monetáris tanács tagjait a parlamenti menetrendbe illesztve meghallgatták volna, feltehették volna az egyébként valóban súlyos kérdéseket. Például azt, hogy a tekervényes költségvetési és jövedelempolitika keretei között hatékonyan működhet-e nálunk is az inflációs célkövetés közgazdasági divatirányzata: az a módszer, hogy a kormány és a jegybank kitűzi a középtávú célt, s ennek teljesülése határozza meg a kamatszintet. Hétfőn ráadásul kiderült, hogy a két intézmény nem is értelmezi azonosan a 2005-ben kitűzött háromszázalékos célt, s a hozzá rendelt plusz-mínusz egyszázalékos sávot, amely éppen a külső sokkok - most az olaj- és élelmiszer-drágulás - hatásait hivatott befogadni.

A gazdasági összefüggésekből kiragadott magyarországi inflációcsökkentési rohamok nem jártak tartós sikerrel. De azt el lehetett érni, hogy a háztartások és a vállalatok döntéseit a magyar kamat már nem is befolyásolja, annál inkább a svájci, vagy az euróövezeti. Az MNB mégis kettős hatást gyakorol a gazdaságra az emelésekkel: erősíti a forintot és növeli a költségvetés kamatterheit. Az erős árfolyamnak örülnek a devizahitel-felvevők, s akik megértik, hogy a benzin ára azért nem sokkal magasabb, mert a dollárkurzus kordában tartja. S búsulnak mindazok, akik exportálnak, mert nyereségük megcsappan. Csakhogy a költségvetési kiigazítás közepette a kivitel a magyar gazdaság egyetlen motorja. A mesterséges forinterősítés politikájának ezért súlyos gazdasági következményei lehetnek, sajnos, az utóbbi hét-nyolc év ezt is tanúsítja.

További ellentmondás, hogy a magyar inflációs kilátások és a pénzügyi egyensúly mutatói javulnak, míg az új uniós tagországok zömében romlanak. Az utóbbi három hónap összesen egy százalékpontos kamatemelése mögött a monetáris tanácsi tagok éles vitái és egyáltalán nem egyhangú döntései húzódnak meg. Minderről végre ésszerű, érvelő és rendszeres eszmecserét kezdeményezhetne a független jegybankot természetesen beszámoltatható parlament. A raport és a lehurrogás ettől igen messze van.