Végigjárta Székelyföld három legjelentősebb települését és még csak sok sztaniolt sem vesztegetett arra, hogy hallgatóságát - tágabb értelemben pedig az itteni magyarságot - az RMDSZ-szel rivalizáló, Orbán iránti szeretetével, sőt alázatával tüntető - Magyar Polgári Párt jelöltjeinek támogatására buzdítsa. Tekintettel arra, hogy a "nemzet miniszterelnöke" által végiglátogatott megyékben (Hargita, Kovászna) nagy magyar többség van, errefelé nincs komoly veszélye, hogy a magyar-magyar rivalizálásból egy nevető harmadik, történetesen egy román kerül ki győztesen. Ilyenformán Orbánnal szemben alig állja meg a helyét az a vád, hogy az RMDSZ elleni lázításával "a románok" malmára hajtja a vizet.

Csakhogy Székelyföldön a romániai magyarságnak alig a fele él. De: mi lesz ott, ahol egyáltalán nincs magyar többség, viszont az MPP, a Tőkés-pártiak és más "radikálisok" úgy szakítják ketté a magyar voksot, hogy annak valóban román haszonélvezője lesz? Ilyen incidensekre számítani kell, Orbán szava oda is elhallik, de őt ez aligha érdekli. Számára az a fontos, hogy a határon túli magyarság belső politikai erőviszonyai leképezzék a honiakat. Abban az értelemben, hogy mindenütt egy Fidesz-barát többség váljék uralkodóvá. Romániában hosszú évek óta kampányol ezért. Az RMDSZ-ről, Markó Béláról és társairól egy jó szava nem volt. Kizárólag azokkal tartotta a kapcsolatot, akik hajlandóak voltak az ő karmesteri pálcájára táncolni. Ez a munka nem volt eredménytelen. Az RMDSZ-hez képest kicsi Magyar Polgári Párt mára választási párttá szerveződött, s előfordulhat, hogy a legközelebbi általános választásokon már el tud venni annyi szavazatot az RMDSZ-től, hogy egyikük se kerüljön be a parlamentbe. Mint Szerbia esetéből látjuk, az Orbán által most haszonleső módon feldicsért magyar-magyar "verseny" és "választási szabadság" a legbiztosabb út, amit egy nemzeti közösség eljelentéktelenítéséhez választani lehet.

Érdekes, hogy ugyanaz az Orbán, aki idehaza évekig az "egy a tábor, egy a zászló" jelszavával próbálta (s az MDF kivételével tudta is) bedarálni az egész magyar jobboldalt, milyen euforikus hangulatban nyilatkozik ma az erdélyi magyarság több zászlajáról. Lám, ahol nincs olyan kaliberű vezető, mint ő, ott a sokszínűség a szép. Ő pillanatnyilag az egyik szín mellett van, ám magatartását a pártatlanság palástjába próbálja rejteni. Ő csupán elvi értelemben áll azok mellett, akik, mint mondta, mindvégig kitartottak az autonómia mellett. Ez érdekes. Tudniillik az RMDSZ-nek legalább három autonómiakoncepciója van. Birtokol ilyesmit a Székely Nemzeti Tanács és az MPP is. Forgalomban van a kulturális autonómia, a területfejlesztési autonómia, az erdélyi magyar autonómia, a magyar önrendelkezés, az etnikai alapú területi autonómia fogalma. És még egy pár. De nincs egy se, amelyik mögé az egész magyarság valamennyi politikai ereje odaállna. Holott a román parlamenti demokráciában ez volna a minimum, ami elgondolkodtatná az amúgy is szerfelett gyanakvó román honatyákat. Miről beszél akkor Orbán Viktor?