Ugyanakkor feltételül szabta, hogy a női főszerepet (Irena, Rieger kancellár barátnője) feleségének, a neves színésznőnek, Dagmar Havlová-Veskrnovának adják. Ondrej Cerny színidirektor azonban nem ment bele az alkuba, mire a szerző sértődötten visszavette a szövegkönyvet és a Divadlo na Vinohradech társulatnak kínálta fel, ahol élettársa eddigi legnagyobb sikereit aratta. Ám itt sem járt eredménnyel, mert a patinás színház pénzhiányra hivatkozva sűrű sajnálkozás közepette lemondta a színrevitelt.

Mentőövet, a kávéházként és színházként is népszerű Archa nyújtott, amelynek agilis vezetői magánszponzoroktól hetek alatt összegyűjtötték a szükséges két és fél millió (25 millió forint) koronát. A sors még egy dramaturgia csavarral is fokozta az érdeklődést és a feszültséget. Három héttel a premier előtt a szerző felesége súlyosan megbetegedett, s helyébe a jóval fiatalabb, 34 esztendős Zuzana Stívová ugrott be, parádés alakítást nyújtva.

Ennyi drámai fordulat után nem meglepő, hogy a jegyek a bemutatóra percek alatt, kora őszi előadásokra pedig napokon belül elkeltek.

A darab fő motívuma - az erkölcs és a politika viszonya - Havel előző könyveiben (többek között a magyarul is olvasható Kérem, röviden! című interjúkötetében) is felbukkan. Ezúttal a műfajhoz igazodva, többsíkú a konfliktus. A hivatalától búcsúzó Rieger kancellár (az Amerikában élő, de vendégszereplésekre gyakran hazatérő, a szerzővel egy idős, 71 éves Jan Triska alakítja) számot vet tetteivel és elveivel, miközben döbbenten tapasztalja, miként fordítanak neki hátat eddigi beosztottjai, akik már az utódja, a morális szempontokat semmibe vevő, pragmatikus Klein előtt hajbókolnak.

Václav Havel ironikus hangvételű történetének helyszíne tulajdonképpen nem lényeges, ám a közönség szerint egyértelműen azonosítható. A groteszk tablót a szerző is színesíti, aki rekedtes hangján, színházi hangszórón keresztül óvja a szereplőket a ripacskodástól, a szöveg és a színpadi szituációk sötét tónusainak elkenésétől.

Miközben a színházi kritikusok a darab és az előadás erényeit és a moralizálástól sem mentes utolsó felvonást elemzik, a nagyérdemű a sörözőkben és más helyeken azon vitatkozik, hogy a szerző a Rieger-Klein konfliktusban, a Havel-Klaus ellentéteket és kölcsönös ellenszenvet ábrázolta-e, s valójában kikről mintázta meg a többi szereplőt. Hiába hangoztatta többször is a drámaíró, hogy a színművének nagy részét a múlt század nyolcvanas éveiben írta, amikor másként gondolkodóként még csak nem is álmodott arról, hogy államfő lesz, akit majd a jelenlegi elnök követ ebben a tisztségben. S hiába ismételgeti, hogy őt tulajdonképpen a hatalmától búcsúzó politikus lelkiállapota és a környezete érdekelte. Mindezek ellenére egyre többen kapcsolódnak be a legújabb cseh Ki, kicsoda játékba és vitába.

Prága, 2008. május

A szerző a prágai bemutatón