Egy ellenzéki politikus a nyilvánosság számára is láthatóan mást nem nagyon tehet, mint hogy beszél. Hibázni is csak ilyenkor tud. Orbán megtette. Számos ráutaló jel szerint egy április végi konzultációról fokozatosan kiszivárgó, sőt ömlő szövegrészletek lényegében helytállóak, Orbán Viktor például a szombati Blikknek nyilatkozva inkább értelmezte, mintsem vitatta ezeket.

Eszerint Orbán zárt körben egyrészt Gyurcsány Ferencet kívánta jellemezni, másrészt az ország helyzetét, illetve az erre adott válaszait. Ami Gyurcsányt illeti: róla szólva Orbán akaratlanul lapozott néhányat a lexikonban, és a saját magához tartozó szócikket írta tovább. "Hülye, idióta, lássuk be", mondta a miniszterelnökről, s bizonyságként az őszödi beszédet hozta fel, amely bizonyítja, hogy a kormányfő nem profi politikus, hiszen egy profi politikust nem ragadhatnak el az indulatai. Ő elismerte, hogy nem helyes ilyesmiket mondani. Bocsánatot kért. Hiába. Orbán tudja a legjobban, ha üres a kapu, be kell rúgni a labdát. Tehát most nem lehet mást mondani, mint hogy rá is igaz saját állítása: egy profi politikust nem ragadhatnak el indulatai. Ha ez volt Gyurcsány vétke, ez most az övé is. Ez a beszéd vagy baráti monológ érzelmi-indulati diagnózisa.

A tartalmi sem kevésbé aggályos. Az éppen ma két éve elmondott őszödi beszédben lelepleződött titok abban állt, ami az Orbán által idén áprilisban mondottakból kiderült: hogy gyökeresen eltér a külső és a belső profil, hogy kettős beszédet hallunk. Már aki meghallja. Gyurcsány ezzel a helyzettel szakított, Orbán viszont kötésig benne van. A Fidesz nevében a jobboldal elnöke kifelé, a nyilvánosság felé fordulva hosszú ideje azt közli, hogy az ország azonnal boldogulhatna, ha nem lopnák, pazarolnák, tehetségtelenkednék el a pénzét. Ha ő jön, vele a fordulat. Befelé viszont azt közli: legalább két szűk esztendő következik vele is, állami nagyberuházások viszszafogása (áttekintése), nyugdíjak nyugtatása, és minden nagy ívű, egymillió munkahellyel és egyéb ismert reményekkel kecsegtető megoldás csak több ciklusra szóló terv. De ugyanez a Gyurcsány-féle Nemzeti fejlesztési terv íve is. Csakhogy további megszigorítás nélkül. És nem más ez, mint amit - Medgyessy Péteren kívül - minden miniszterelnök csinált. Az első két év a megszorításoké, hogy a következő választásokra mindenki az újra pumpált oxigénnek örüljön. A politika a saját ritmusa szerinti életet parancsol, s egyáltalán nincs figyelemmel arra, hogy a gazdaság és a társadalom bioritmusa nem a 2+2 éves ciklus szerint működik, bár kétségtelen, rá lehet ezt is erőltetni. Itt vagyunk tehát, ahol a part szakad.

Könnyű kis okosság volna azt mondani, "ha hallgattál volna, bölcsebb maradsz", különös tekintettel arra, hogy így viszont mi lehettünk tán egy kicsit okosabbak. További esélyeket ad, ha felidézzük, hogy a "hallgattál volna" mondás szerzője, a késő római kor filozófusa, illetve egy ideig politikusa is, Boethius e bölcsességet a börtönben írta, ahová azért került, mert nem hagyta szó nélkül a politikai méltánytalanságot. Őt kivégezték, a mű egésze viszont az igazságban való rendíthetetlen hit jegyében született. Nem a hallgatás dicsérete a De consolatione philosphiae. Különösen, hogy - egy szépségesen régies magyar fordítást idézve - a világ alkotójának tekintete mindeneken áthatol, Midőn lenéz Menybűl, Nints gáttya felyhőkbűl, Visgállya a' veséket.

Viselkedjünk magunk is a világ alkotójának módján.