A négy és fél órás film kópiája csupán néhány órával a vetítés előtt készült el, a főcímtől és a stáblistától megkímélt minket a sors. A Che tehát hosszú és roppant emberpróbáló darab; alighanem a szervezők is így gondolták ezt: a vetítés közepén tartott szünetben elemózsiás csomagot nyomtak a nézők kezébe.

A film első fele Ernesto Guevara kubai forradalom alatt eltöltött éveiről beszél: arról, hogyan találkozott Castróval, közös útjukról Kubába, a harcokról, végül híres 1961-es, a New York-i ENSZ-palotában tartott beszédéről. Elviekben. Soderbergh sokat markol és keveset fog, csupán az akciójelenetek emlékezetesek, már ha valaki nem bóbiskol el a hosszadalmas felvezetéseken.

A folytatás Guevara utolsó bevetésének a kamaradrámája, azt idézi, amikor vele és gerillacsapatával végeznek Bolíviában. Értékelendő Soderbergh formai játéka, melynek során egyetlen filmen belül eljut a szélesvásznú akciódarabtól a tévédrámáig. Ám a kísérletezéssel igencsak túllőtt a célon, nagyon nehezen találtam olyan nézőt vagy kritikát, aki vagy amely méltatta a művet. Ezt talán csak Philippe Garrel múlta alul: a francia rendező az 1950-es évek újhullámos stílusában forgatott szerelmi drámáját még a vörös szőnyeges premieren is kifütyülték. Nem sok francia alkotó éri ezt meg, Garrelnek tehát egy mondat mindenképp jut majd a filmtörténetben.

Cannes-ban, a fesztivál ideje alatt a legnagyobbak tartanak mesterkurzusokat. Idén Quentin Tarantino, aki filmrészletek segítségével sztorizta végig eddigi pályafutását - már ha valaki tudta követni eufóriába, néha performanszba hajló előadását. Bár számos különleges részletre derült fény, csak egyet emelnék ki. Megtudtam, hogy a nagy Quentin-műveknek azért nincs zenei hangsávjuk, mert a rendező csak kész dalokat használ. - Rühellném, ha a gondosan öszszerakott filmet oda kellene adnom valakinek, hogy írjon hozzá egy béna zenét és ezzel elcsessze az egészet. Használom a legjobb zeneszerzők alkotásait, csak dolgozni nem szeretnék velük - mondta.

Tegnap este mutatták be az utolsó, Arany Pálmára esélyes művet, az elsőfilmes Charlie Kaufman Synecdoche, New York című abszurdját. Ebben egy színházi rendező a saját életét rendezi egy soha
el nem készülő gigaelőadásban. Öröm nézni Kaufman szárnyaló fantáziáját, roppant izgalmas, ahogy a színház és a valóság összefolyik, sőt befolyásolja egymást. Míg végül hősünknek az ő szerepét játszó színész kiadja az utasítást: tulajdonképpen már meghalhat. Az egyetlen negatívum a képi világ: nagyon hiányzik Kaufman gyakori alkotótársa, Michel Gondry zseniális vizualitása. Így minden bizonnyal az Arany Pálmára továbbra is Clint Eastwood A csere és Nuri Bilge Ceylan Három majom című műve a legesélyesebb, de magyar versenymű, a Mundruczó Kornél rendezte Delta is számíthat valamelyik elismerésre.

Sikeresnek tartja a kedd este Cannes-ban tartott magyar fogadást a helyszínen tartózkodó Hiller István kulturális miniszter. Ahogy fogalmaz, több mint hétszázan voltak, és ennek már visszhangja van. A versenyben induló, egyetlen kelet-európai országként valóban kiemelt figyelem kíséri hazánkat. Szakmai vélekedések szerint többet ér egy jó cannes-i megjelenés, mint fél év irodai munka. A politikus kijelentette: akár hosszú távú szerződést is lehetségesnek tart a Magyar Filmunióval, hogy biztosítsa a következő években is a kimagasló szakmai megjelenés anyagi bázisát a világ legnagyobb filmfesztiválján.

Steven Soderbergh hosszú, emberpróbáló filmet alkotott